ÁSZ-JELENTÉS AZ IDŐSEK OTTHONAIRÓL
Borús alkony

Lassan zárul az olló az idősek ellátására szakosodott állami és civil fenntartású intézmények között. Az elobbiek többsége továbbra is zsúfolt, az egyházi, alapítványi, vállalkozói tulajdonú intézmények többségénél ezzel szemben ideálisak a körülmények - derül ki az Állami Számvevoszék vizsgálatából.

Tíz év alatt megötszörözodött az idosek ellátására szakosodott szociális otthonokba jelentkezok száma. Bár a tartós ellátást igénylokrol naprakész statisztikai adatokkal még a szociális minisztérium sem rendelkezik, a szaktárca legutolsó hivatalos adata szerint két évvel ezelott mintegy 12 ezren vártak arra, hogy bejussanak valamelyik tartós bentlakást nyújtó intézménybe.

Az Állami Számvevoszék (ÁSZ) idosek ellátásával foglalkozó intézmények 1998-2002 közötti muködését feltérképezo kutatása szerint - a vizsgálatba bevont 38 intézmény adatai alapján - az elmúlt években országosan átlagosan 98 százalékos kihasználtsággal muködtek az idosek otthonai. De még e 2 százaléknyi szabad kapacitás is csak látszólagos volt: szinte kizárólag az alapítványok által muködtetett otthonoknál jelentkezett, és ezeknél is döntoen abból adódott, hogy azok a gondozottak, akik egyedül akartak élni például a két személyre méretezett lakrészben, a többletköltségek kifizetésével megváltották a másik lakótárs helyét.

Közel sem mindegy persze, hogy ki melyik idosotthonban éli le utolsó éveit: az ÁSZ vizsgálata szerint hatalmas különbségek fedezhetok fel még ma is az egyes intézmények nyújtotta ellátások színvonalában. Annak ellenére van ez így, hogy az elmúlt években számos olyan jogszabályi rendelkezés született, amely azt volt hivatva garantálni, hogy legalább az alapszolgáltatások terén közel azonos feltételeket kínáljon például egy állami és egy alapítványi fenntartású szociális otthon (HVG, 1999. szeptember 4.). A szakmai követelményeknek rendszerint a már több éve, évtizede muködo állami, önkormányzati fenntartású intézmények nem tudnak megfelelni. Ezzel szemben az utóbbi években nyílt magánintézményekben nem ritka, hogy luxuskörülményeket biztosítanak a gondozottaknak - derül ki az ÁSZ-jelentésbol.

A gondozási feltételeknek a hatályos eloírások szerint akkor felel meg egy intézmény, ha a maximum négyfos lakószobákban legalább 6 négyzetméter lakóterület jut egy-egy gondozottra, legalább tíz személyre jut nemenként egy fürdokád vagy zuhanyzó, illetve WC, valamint folyamatos a melegvíz-szolgáltatás. A leggyakoribb probléma, hogy az eloírtnál kevesebb négyzetméter jut egy-egy gondozottra. A Fejér megyei Sárosd községben muködo idosotthonban például a szobák többsége csak egy másik lakószobán keresztül közelítheto meg, és vannak olyan lakrészek, amelyekben 5-11 idos ember kényszerül együtt élni. Az épületben hiányoznak az elvonulásra, az egyedüllétre szolgáló helyiségek, és az ÁSZ azt is felrótta, hogy még nyilvános telefon sincs az otthon területén. Ambrózi Sándor intézményigazgató a HVG-nek is elismerte a vizsgálatban feltárt hiányosságokat, hozzátette azonban, az otthon egy elavult kastélyépületben muködik, és a fenntartó megyei önkormányzat a közelmúltban már határozatban kötelezte el magát, hogy az intézményt új épületbe költözteti.

A kastélyépületekben muködo szociális intézményekre (az otthonok 22 százaléka ilyen) általában is igaz, hogy a muszaki adottságaik miatt még átalakítások révén sem igen tehetok alkalmassá arra, hogy az eloírásoknak mindenben megfelelo szociális intézményekké váljanak. A muemléki védelem alatt álló épületek nagy termeinek átalakítását, belso falak építését a muemlékvédelmi felügyeloségek nem engedélyezik, és hasonló okokból hiányzik általában a lift is, amelynek üzemeltetése minimális kívánalom lenne egy idoseket ellátó többszintes épületben. A kastélyokban muködo otthonok kiváltására ezért már az elozo kormányzati ciklusban átfogó program született, és ha a Medgyessy-kormány által is folytatott kezdeményezés révbe ér, 2008 végére valamennyi ilyen intézmény új, korszerubb épületbe költözhet.

Az állami és civil fenntartású otthonok közötti szakadékot növeli, hogy amíg az önkormányzatok - ellátási kötelezettségbol adódóan - nem mérlegelhetik, kiket vesznek fel otthonaikba, a nem állami intézmények saját szabályaik alapján választhatják ki az ellátandó személyeket. Ennek következtében rendszerint az önkormányzati intézményekbe kerülnek a kevésbé tehetos emberek, a nem államiakba pedig azok nyernek felvételt, akiknek - vagy családtagjaiknak - módjukban áll az emelt szolgáltatások esetén egyszeri hozzájárulásként befizetendo (500 ezer forint és 5 millió forint közötti) belépési díj, illetve a havonta esedékes magasabb intézményi térítési díj megfizetése.

Az önkormányzati intézményekben - tekintettel az ellátottak anyagi helyzetére - általában alacsonyabb térítési díjat állapítanak meg, mint a nem állami fenntartásúaknál. Bács-Kiskun megyében például a megyei önkormányzati intézmények térítési díja tavaly nem egész 30 ezer forint volt, ezzel szemben például a magyarországi református egyház Hajdú-Bihar megyei szeretetotthonában 77 ezer forintot kértek havonta. Az egy ellátottra jutó térítési díjak az állami fenntartású intézményeknél 1998-2002 között 24 százalékkal (ellátottanként évi 284 ezer forintra) emelkedtek, miközben a nem állami intézményeknél 39 százalékos növekedés volt (évi 334 ezer forintra).

Térítésidíj-hátralékosokkal szinte kizárólag az önkormányzati intézményekben lehet találkozni. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat Fehér Akác otthonában például tavaly osszel közel 800 ezer forint hátralékot tartottak nyilván. S bár az intézmények jelzálogot jegyezhetnek be a térítési díjat nem fizeto, de ingatlanvagyonnal rendelkezo ellátottak ingatlanára, ezek készpénzre váltása is nehézkes. Csak abban az esetben várható a tartozás megtérülése, ha az örökös értékesíti az ingatlant. Ezzel is magyarázható, hogy az ÁSZ által vizsgált intézmények közül 1998 és 2002 között mindössze 13 önkormányzati fenntartású otthon élt a jelzálogjog-bejegyzés lehetoségével (ez a nem állami fenntartású intézményeknél egyetlen esetben sem fordult elo), az 58 esetbol pedig mindössze hatban tudták anyagi követeléseiket érvényesíteni az intézményfenntartók.

Visszalépés az előző oldalra