Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 27. ülésnapja
2003. május 13-án, kedden

(Szünet: 13.38-14.33
Elnök: dr. Wekler Ferenc
Jegyzők: Nagy Nóra és dr. Vidoven Árpád)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen levő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés délutáni munkáját. Soron következik a nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában címmel benyújtott országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Kósáné Kovács Magda, MSZP és Béki Gabriella, SZDSZ, képviselők önálló indítványát H/2868. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/2868/1-3. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Kósáné Kovács Magda asszonynak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Országgyűlési határozati javaslatot terjesztek a tisztelt Ház elé, amelynek a tartalmát nem Béki Gabriella képviselőtársammal találtuk ki. Mondhatom azt is, hogy összegyűjtöttük, mondhatom azt is, hogy sugallták nekünk az érintettek, az idős emberek, mondhatom azt is, hogy az elmúlt hónapok, és különösen a népszavazásra, az európai uniós csatlakozásra mozgósító kampány idején maguk az állampolgárok hozták azokat a problémákat, amelyekre ez az országgyűlési határozati javaslat válaszolni kíván.
Azt tapasztaltuk, hogy az uniós csatlakozás aggodalmat kelt a társadalom bizonyos csoportjai között, és természetesen mindig azokban erősebb az aggodalom, akik kevésbé esélyes helyzetben vannak, akik már maguk kevésbé alkalmazkodóképesek, tehát az aggodalmaskodók között nem véletlenül találunk nagy számban idős embereket, nyugdíjasokat. És nyilván hozzájárul ehhez az aggodalomhoz az is, hogy a nyilvánosság, a közvélekedés egy része, politikusok, politikai csoportok azt sugallják, hogy a csatlakozás éppen az idős emberek számára lesz drámai megrázkódtatás, azt sugallják, hogy a csatlakozás hónapjaiban, esetleg évében a nyugdíjasok helyzetében drámai változás következhet be. És ugyanezek a politikusok a nyugdíjasokra rászakadó szegénység ellen gyors orvoslási lehetőséget ajánlanak. Megjelennek nyílt hazugságok is, amelyek nem jók másra, csak arra, hogy a bizonytalanságot tovább erősítsék. Ilyen a korhatár emelésével kapcsolatban elterjesztett rémhírsorozat, ilyen a nyugdíjak megadóztatásának a balhíre, és bizony hónapok fognak eltelni, mire bizonyítani tudjuk, hogy ezeknek a híreszteléseknek nincsen semmi alapjuk.
Országgyűlési határozatunk javaslat tehát az idős emberek jogos aggodalmára, és válasz azoknak, akik nem a csatlakozás pozitív folyamatába illesztik az idős emberek sorsát, akik nem azt a hitet akarják erősíteni, hogy európai uniós tagországként minden egyes állampolgárunknak esélye van arra, hogy a sorsa jobbra váljon, hogy az esélyei szélesebb körben erőteljesebbek legyenek, hanem elbizonytalanítani próbálják őket.
Javaslatunk nem tér el az 1997-es nyugdíjreform koncepciójától. Meg vagyunk arról győződve, hogy nagy rendszerekbe csak igen óvatosan szabad beavatkozni, meg vagyunk arról győződve, hogy ezek a nagy rendszerek, mint amilyen az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, csak a végiggondolt reformok útján vezethetők más vonalra, és meg vagyunk arról is győződve, hogy az idős emberek biztonságát érintő nyugdíjrendszer a kényes kérdések között is a legtöbb figyelmet kívánja. Ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy az európai uniós csatlakozás, amelyiktől a gazdaság föllendülését, a gazdasági növekedés gyorsulását várjuk, nem csupán az aktívak helyzetében kell hogy pozitív változást eredményezzen. Meg vagyunk arról győződve, hogy nem csupán az aktívak reálbére kell hogy emelkedjen, és nem csupán ez a reálbér-emelkedés gyorsulhat meg a következő időszakban.
Meggyőződésünk és hitünk az is, hogy a járulékfizetéssel megalapozott munkavégzéshez kapcsolódó időskori ellátásnak valamilyen módon, ha nem is közvetlenül, de követnie kell az aktívak életének változását, tehát nem tudjuk elfogadni azokat a furcsa és fals ígéreteket, amelyek a nyugdíjak reálértékének szinten tartását ígérik az idős embereknek. Dupla zárójelben jegyzem meg, hogy aki a nyugdíjak reálértékének szinten tartásáról beszél, sőt ír, az nem ismeri a nyugdíjemelés mai rendszerét sem, mert a svájci indexálás önmagában is ad egy biztonságot a nyugdíjak reálértékének minimális emelkedésére, de az 50-50 százalékos megosztás ezt az ütemet meglehetősen alacsonyan tartja.
Tehát nem térünk el az 1997-es nyugdíjreform koncepciójától, de nem térünk el a kormányprogramban foglaltakból sem, sőt van, amikor megismételjük azokat az ígéreteket vagy azokat a vállalásokat, amelyeket a kormányprogram tartalmaz. Nem felesleges ez talán egy olyan politikai légkörben, ahol az ellenzéki kórus állandóan azt ismétli, hogy a Medgyessy-kormány nem teljesíti az ígéreteit. Nem teljesített mindent, de azon az úton van, hogy a vállalásait valóra váltsa, és ezért a vállalások megismétlése egy sajátos politikai, politikusi ígérvény azoknak, akik ezt az ellenzéki kórust hallgatják. És van, amikor a javaslat továbblép a kormányprogram vonalában, bizonyos konkrétabb javaslatokat, teendőket fogalmaz meg.
Tisztelt Ház! Először hadd beszéljek a határozati javaslatnak az általános részéről, hiszen mi a szociális Európához fogunk csatlakozni, és ennek a határozati javaslatnak az első oldalán azokat az értékeket soroltuk fel, amelyeket Európa az idős emberekkel kapcsolatban magáénak vall, amelyeket mi is magunkénak vallunk, és amelyek szerint cselekedni kívánunk. Ma már elmondtam egyszer egy másik napirendi pont kapcsán, hadd ismételjem meg: Európa öregszik. És ez az öregedő Európa egyre nagyobb figyelmet fordít az idős emberekre, egyre fontosabb a számára, hogy az idős emberek megőrizhessék anyagi biztonságukat, hogy létbiztonságban élhessenek, hogy nyugdíjaskorban is számolhassanak biztos megélhetéssel és tisztességes életszínvonallal.

(14.40)

Boldog országokban - remélem, hogy nemsokára mi is ezek közé tartozunk - éppen ezért a nyugdíjasok számára a nyugdíj reálértékének megőrzését szokták megígérni. De mi távol vagyunk attól, hogy a nyugdíjazás pillanatában megállapított nyugdíj a 15-20 éves esetleges továbbélés egész időtartamára a tisztességes megélhetést biztosítsa akkor, ha nem tűzzük ki a nyugdíjak reálértékének emelését mint teendőt és feladatot. És hogy milyen ütemben tudjuk elérni ezt a tisztességes életszínvonalat és biztonságos megélhetést, az függ természetesen attól, hogy az uniós csatlakozás hogyan változtatja meg gazdasági feltételeinket, függ attól, hogy mindazt, amit eddig mondtam, a mindenkori politikai szándékaink egyik fontos, kiemelt kérdésének tekintjük-e.
Nem ellentmond, de ide szeretném kapcsolni, hogy miközben biztos megélhetésről és a tisztességes életminőségről beszélek, ehhez hozzáértjük az időskori aktivitás növelésének lehetőségét is. Európa öregszik, de Európa nem szklerotikus. Európa öregszik, de Európának nincs agyér-elmeszesedése. És az idős emberek közül is nagyon soknak, nagyon sokunknak van olyan tudása, tapasztalata, amelyet kiegészítő vagy főfoglalkozásként, vagy akár társadalmi segítségnyújtás keretében mások, a többség, a közösség hasznára tud mozgósítani.
Nagyon fontos cél, és ez is a bevezetőben szerepel, hogy a fizikai, lelki, mentális függőséget enyhítsük - ma egész délelőtt erről vagy erről is volt szó. És ha az idős ember gondozásra szorul, ha az idős ember otthoni gondozása már nem megoldható, akkor az intézeti gondozásban is az emberi méltóság teljes tiszteletben tartásával kell őt ellátni, és ahogy délelőtt erről már szóltam, összehangolni az egészségügyi és szociális ellátást, hiszen nagyon sok olyan idős ember kerül aktív kórházi ágyra, aki otthon is ellátható lenne. Végül, az általános célok között nyomatékkal kiemeljük a leginkább elesettek, az egyedülállók támogatásának fontos feladatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlési határozati javaslat konkrét elemei ezekhez a célokhoz kapcsolódnak, és itt ebből három kérdéscsoportot emelek ki.
Az egyik a nyugdíjak reálértékének emelése, a nyugdíjemelés rendszere. Két olyan javaslatunk van, amely a kormányprogram vonalába illeszkedik. Az elsőt a kormányprogram emlékezetem szerint szó szerint is tartalmazza: indokoltnak tartjuk, hogy a megfelelő előkészítés után a nyugdíj-megállapítás az előző évi tényleges adatokra legyen alapozva, és így elkerülhető az az elaprózott nyugdíjemelés, amely az elmúlt években elvette a nyugdíjasok bizalmát, amely az elmúlt években megrendítette a nyugdíjasoknak azt a hitét, hogy megkapják, és valóban megkapják azt a nyugdíjemelést, amelyet a törvény a számukra előír. Egyébként a jelenlegi gazdasági folyamatok és mutatók ismeretében az sem mellékes, hogy az előző évi bázis a nyugdíjasok számára valamiféle többletet, tehát a reálérték növelését is jelenti.
Ennél fontosabb kérdés, és aki idős emberekkel találkozik, itt és most igazolhatja, hogy minden találkozáson felvetődik az aktívak keresetének és a nyugdíjaknak a viszonya. Az aktívak keresete az elmúlt években dinamikusan nőtt, a nyugdíjak reálértéke pedig - éppen a svájci indexálás visszafogó hatása miatt - nőtt ugyan, de az aktívak keresete és a nyugdíjak közötti olló egyre jobban kinyílt, és most ott tartunk, 2003-ban, hogy a nyugdíjak reálszínvonala még mindig nem érte el az 1989-es színvonalat. A mi meggyőződésünk szerint ezt a problémát egyszeri emeléssel nem lehet megoldani. Nem lehet megoldani sem úgy, ahogy korábban elhangzott, hogy mindenki kap tízezer forintot, majd elhangzott, hogy a 68 éven felüliek kapnak nyolcezer forintot, hiszen az ilyen egyszeri emelés tovább rontja azokat a belső arányokat, amelyektől a nyugdíjasok rendkívül sokat szenvedtek. Mi a korrekció lehetőségét ajánljuk, nem kifizethetetlen összegű egyszeri emelést, egyébként számításaink szerint valamennyi, korábban elhangzott javaslat több száz milliárdos nagyságrendű. Azt gondoljuk, hogy hosszabb időn keresztül javítani kell az arányokat a bér- és inflációs index között, és ez csukja egy kicsit az aktívak és az idősek közötti ollót.
A második dolog: a legszegényebbeken kívánunk segíteni, ezért az időskori szociális ellátás kiterjesztésén gondolkozunk és azon, hogy a nyugdíjszerzéshez nem elegendő szolgálati idő is korrekciós lehetőség legyen ebben a szociális ellátásban. Aki valamennyit dolgozott, az kapjon többet, ez ilyen egyszerű. Az egyedülálló idősek számára pedig, akkor is, ha nem özvegyi jogon juthatnak hozzá ehhez a pótláshoz, a háztartási kiadások pótlására szeretnénk bevezetni egy stabil összeget.
Végül, fel akarjuk szabadítani a nyugdíjasokat, hogy az életstratégiájukat maguk alakítsák ki. Bővíteni szeretnénk a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét, természetesen bizonyos feltételekhez kötve, és bővíteni szeretnénk a nyugdíj melletti kereseti lehetőségeket is. És ha ez így lesz, akkor nem hiába írtuk le az országgyűlési határozat utolsó mondatát: a parlament az országgyűlési határozat elfogadásával a köztársaság felelősségét fejezi ki az idős emberekért, akik demokratikus működésünk, gazdasági növekedésünk alapjait teremtették meg. Ezt köszönjük nekik szavakban, és köszönjük nekik cselekedetekben is.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki szólni. Megadom a szót Kökény államtitkár úrnak.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a képviselőtársaink javaslatát a tisztesség és az empátia vezérli, és mindenképpen fontosnak tartja a kormány azt, hogy szülessen a Házban egy olyan javaslat, amely az idősek iránti elkötelezettségről tanúskodik. Ezért a Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella által előterjesztett javaslatot, amelyet, úgy gondoljuk, a kormány nyugdíjpolitikájának a keretére is fel tudunk használni, kisebb módosításokkal a kormány támogatni tudja.

(14.50)

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót én is szóljak a javaslat tartalmáról. Ez a kérdés, ahogyan most képviselőtársnőm elmondta, úgy vetődik fel a magyar parlamentben, hogy az uniós csatlakozás folyamatában milyen figyelmet fordítunk a nyugdíjasokra, az idős lakosság helyzetének az alakulására. Hozzáteszem, hogy bár a nyugdíjrendszerek szabályozása az uniós országokban nemzeti hatáskör, és ezért pusztán a tagfelvétel miatt nem kellene módosítani semmilyen szabályt, de ez nem jelenti azt, hogy nincs teendőnk a nyugdíjasok és általában az idősek helyzetének a javításában, hiszen jól érezzük azt, hogy a rendszerváltó években az egymást követő kormányok sok adósságot halmoztak fel az idős korosztályok iránt.
A keresetek, nyugdíjak felzárkózásához elsősorban a gazdasági növekedés a legfontosabb garancia. A kormány azt gondolja, hogy a növekedés az uniós csatlakozást követően gyorsabb lesz, a hatékonyság javulni fog, és ez magasabb béreket és magasabb nyugdíjszínvonalat fog eredményezni. Fontosnak gondoljuk a nyugdíjemelési rendszer kérdését, azt, hogy az aktívak és a nyugdíjasok viszonylagos jövedelmi helyzete hogyan alakul. Tavaly már vizsgáltuk ennek a forrásszükségletét, az Idősügyi Tanáccsal is egyeztetést tartottunk, de azzal tisztában kell lenni, hogy az indexálás megváltoztatása olyan hosszú távú elkötelezettséget jelent, amely kellően stabil, kiegyensúlyozott gazdasági növekedési háttér nélkül veszélybe sodorná a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Ezért a nyugdíjrendszer egyik legnagyobb horderejű elemét csak biztos előrelátás alapján lehetséges megváltoztatni, hogy ne kerüljön sor, akár átmenetileg is, visszalépésre.
Hasonlóan fontosnak tartjuk a legalacsonyabb jövedelemből élő idősek helyzetének fokozott javítását. Üdvözöljük, hogy a határozati javaslat egy csokorba fűzte a kormányprogram két külön fejezetében tárgyalt kérdéseket. Úgy gondoljuk, a nyugdíj-biztosítási rendszer mellett a szociális ellátórendszerben is megfelelő lépéseket kell tenni. Az egyedülállók további támogatása, amelyet szintén tartalmaz a javaslat, összecseng a kormányprogrammal, azonban meg kell említenünk, hogy a kormányprogram ennél többet szeretne. Nemcsak az egyedülálló nyugdíjasokat, hanem az idős egyedül élőket is szeretnénk támogatni, azokat, akik még nyugdíjra sem szereztek jogot. Számukra is jövedelemkiegészítést kívánunk nyújtani az önkormányzatokon keresztül, azokon az önkormányzatokon keresztül, amelyek jól ismerik az egyéni élethelyzeteket. E ponton is felhívom a figyelmet egy módosító indítvány szükségességére.
Azt is támogatjuk - erről beszélt képviselőtársnőm az expozéban -, hogy egyre szélesebb körben legyen lehetőség arra, ne csak a hagyományos foglalkoztatás keretei között, hanem családi és szociális munkavégzéssel is, hogy járulékfizetés történjen, és így az időskori biztonságot meg lehessen alapozni. Számos program megvalósítása már elkezdődött, amely a nyugdíjazás előtt álló korosztályok munkavégzését segíti, így júliustól vezetjük be az álláskeresést ösztönző juttatást, és dolgozunk a részmunkaidősök nyugdíj-biztosítási helyzetének a javításán is.
Végül kiemelten fontosnak tartom, hogy az időseket érintő problémák megoldásáról ezután is folyamatos konzultáció legyen az idősek érdekvédelmi szervezeteivel. Ezért azt ajánljuk, hogy ne csak a határozati javaslat egyik pontjában említsük meg az Idősügyi Tanácsot, hanem minden intézkedési javaslatnál ezt meg kell tennünk.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Összességében a kormány részéről az említett jelzések szerinti módosításokkal kiegészítve az önálló indítványt támogatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok álláspontjának és a szociális bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Török Zsoltnak, a szociális bizottság előadójának.

TÖRÖK ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A szociális és családügyi bizottság április 2-ai ülésén tárgyalta az előttünk fekvő H/2868. számú országgyűlési határozati javaslatot, melyet Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella képviselőtársaink nyújtottak be a parlamenthez.
A bizottság ülésén, bár volt helyesírás-elemzés is, természetesen a tartalmi kérdésekre jelentős hangsúlyt fektetett a többség, a kormányoldal. Alapvetően megállapítható, hogy egy komplex, átfogó országgyűlési határozati javaslatról van szó, nem egy kétmondatos, hevenyészett határozati javaslatról, amely csak látszatmegoldást próbálna nyújtani, hanem egy tényleges, hosszú távú megoldást szolgáló határozati javaslat fekszik előttünk.
A vitában a többségi vélemény akképpen fogalmazódott meg, hogy ne megőrizzük, hanem növeljük a nyugdíjak reálértékét. Számos esetben sokan amellett érveltek, és azt mutatták be példaként, hogy milyen alacsony a nyugdíjasok jövedelme, milyen körülmények között élnek sok esetben a nyugdíjasok. Mi azt mondjuk, hogy ne ezt a helyzetet konzerváljuk, hanem javítsunk ezen a helyzeten. Ez a határozati javaslat, illetve ennek következtében a kormány munkája, majd azt követően valószínűleg a parlament munkája is, a nyugdíjasok érdekében az élethelyzet, az életszínvonal javítását tűzi ki célul.
Egy fontos tétel, hogy nemcsak a nyugdíjak értékéről van itt szó, hanem arról, hogy az időskorúak aktivitását akarjuk-e, szeretnénk-e biztosítani, megteremtjük-e ennek a feltételeit. Arról van szó, hogy az idősebbeknek nyújtott szolgáltatások színvonalát és mennyiségét szeretnénk-e növelni, javítani. Arról van szó, hogy a társadalmi szolidaritás jegyében nyújtott kedvezményeket kiterjesztjük-e esetleg szélesebb rétegek felé, biztosítjuk-e a mindenkori időseknek, nyugdíjasoknak azt, hogy ezeket a kedvezményeket igénybe vegyék, vagy pedig éppenséggel ellentétesen próbálunk meg ez irányban lépni. De az egészségügyi szolgáltatások területén is az életmódhoz, a nyugdíjasok élethelyzetéhez való igazításról van szó ebben az országgyűlési határozati javaslatban, illetve erre tesz javaslatot a határozati javaslat.
A mai nap folyamán már az egészségügy helyzetéről számos vélemény, ellenvélemény elhangzott, de azt gondolom, az egyik legszorítóbb gond a nyugdíjak mértéke mellett az idősek számára, hogy milyen szolgáltatásokat, milyen egészségügyi vagy egyéb szolgáltatásokat tudnak igénybe venni, amelyek az ő számukra a legfontosabbak.
Fontos, és örülök, hogy a kormány képviselője is ezt emelte ki, a bizottság ülésén is többször elhangzott, hogy folyamatos párbeszédre kell törekedni; folyamatos párbeszédre az Idősügyi Tanáccsal, illetve azokkal az érdekképviseleti szervezetekkel magukkal, amelyek az Idősügyi Tanácsban részt vesznek.
A párbeszédnek nem az a formája a járható, hogy elhatározzuk, betartjuk-e a törvényeket, vagy sem, emeljük-e a már korábban meghatározott nyugdíjakat, ahogy ez történt néhány évvel ezelőtt, vagy sem, hanem a párbeszéd az, amikor meghallgatjuk a másik oldal véleményét is, azoknak a véleményét, akikről a döntéseinket hozzuk, azokat a döntéseket, amelyek a ma nyugdíjban lévőket is érintik. A határozati javaslat még kiegészíti ezt azzal is, hogy azokra is gondoljunk, akik a későbbiekben vonulnak nyugdíjba, mégpedig oly módon, hogy a nyugdíjak mértékét a nyugdíjba vonuláskor lehetőség szerint úgy alakítsuk ki, hogy az a minimálbérhez képest ne túl alacsony életszínvonal elérését biztosítsa csak az újonnan nyugdíjba vonulók számára.
Olyan feladatokat fogalmaz meg tehát ez az országgyűlési határozati javaslat, ami, azt gondolom, lelkiismeretünk szerint - hiszen mindannyian szülők, nagyszülők gyermekei, unokái vagyunk - kötelességünk. Nemcsak lehetőségünk ebben a parlamentben erről a határozati javaslatról és az ennek következtében majd később elénk kerülő esetleges törvénymódosításokról vagy kormányrendeletek módosításáról vitatkozni, beszélni, majd dönteni, hanem kötelességünk is; nemcsak lehetőségünk, hanem erkölcsi kötelességünk is.
Éppen ezért a bizottság a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találta, és az abban foglaltakat támogatta. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Imre Zsolt képviselő úr ismerteti.

IMRE ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában című, H/2868. számú országgyűlési határozati javaslatot a szociális és családügyi bizottságban hosszasan vitattuk.
(15.00)

A bírálatok között szerepelt, hogy a bizottság korábban ugyan már tárgyalta a magyar nyugdíjak reálértékének az EU-ban történő megőrzéséről szóló, H/2868. számú országgyűlési határozati javaslatot, de azt a kormánypárti többség, feltehetően politikai indítékból, pillanatok alatt lesöpörte az asztalról.
A képviselő asszonyok által most benyújtott javaslat célja csak az volt, hogy e fontos témában még véletlenül se az ellenzék nyújtson be határozati javaslatot. Harrach Péter és dr. Mátrai Márta javaslatát annak ellenére nem vette napirendre a kormánypárti többség, hogy annak szándékát maga a miniszterelnök úr fogalmazta meg az országértékelő beszédében, jelesül: "Az Unióba való belépés után is garantáljuk a nyugdíjak értékét, ezt megígérhetem."
A sietség meg is látszik az előterjesztésen, hiszen stilisztikai, helyesírási és szakmai szempontból is hemzseg a hibáktól. E hibákat egyébként maguk az előterjesztők is elismerték a bizottsági ülés során, a gyors beterjesztésre hivatkozva. A kérdés csupán az, hogy a gyors és kapkodó munkával esetleg csak nem az ellenzéki javaslatot akarták ellehetetleníteni.
Az előterjesztés talán legszembetűnőbb hibája az, hogy nem ad lehetőséget arra, hogy annak tartalmát a kormány dolgozza ki a szakapparátus segítségével. A jelenlegi kormány felelőssége, hogy a választási ígéretekben elhangzott nyugdíjemeléseket végrehajtsa; a szocialista-szabad demokrata kormány felelőssége, hogy a kormányprogramban meghirdetett célokat valóra váltsa. A nyugdíjasok azonban szomorúan tapasztalták, hogy a kormány a 2003. évi költségvetésben nem biztosított megfelelő összeget nyugdíjuk értékének nagyobb léptékű növeléséhez.
Az előterjesztés következő feltűnő hibája, hogy hivatkozik ugyan az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárásokra, de nem mondja meg konkrétan, mire is gondol. Mert ha a nyugdíjkorhatár emelését akarja Magyarországon is bevezetni, a szocialista-szabad demokrata kormány ezzel újabb támadást intéz a már amúgy is túlterhelt munkavállalókra. Nem világos tehát, hogy a javaslat a nyugdíjkorhatár emelését, a korengedményes nyugdíj vagy az előnyugdíjazás szigorítását célozza-e meg.
Az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárások a nyugdíjszerű ellátások szigorítását is tartalmazzák. Ez a szigorítás hazánkban körülbelül 7-800 ezer embert érint - ez hatalmas tömeg, akiknek az életlehetősége ettől az ellátási formától függ. Mi lesz velük, ha átvesszük az európai uniós stratégiát?
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök elmulasztották annak a lehetőségét, hogy csatlakozzanak a miniszterelnök úr által is megfogalmazott eredeti előterjesztéshez. Ezzel elmulasztották annak a lehetőségét is, hogy egy ilyen fontos témában közös álláspontot alakíthasson ki a kormánypárt és az ellenzék. Úgy gondoljuk, ennél a mentalitásnál a sokat szenvedett nyugdíjas-társadalom jóval többet érdemel, ezért a javaslatot nem áll módunkban támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Zuschlag Jánosnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

ZUSCHLAG JÁNOS, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága a legutóbbi ülésén tárgyalta a nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában című országgyűlési képviselői határozati javaslatot.
Az országgyűlési határozati javaslatban foglaltakkal mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők egyetértettek a bizottságban, és annak az elfogadását egyhangúlag támogatták. Természetesen az egyhangú szavazás előtt olyan kérdések megvitatása történt meg, amelyek kapcsán egyes pontokban az ellenzéki és a kormánypárti képviselők nem értettek egyet, de összességében a javaslatban foglaltakkal egyetértettek, hiszen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjasok biztonsága a társadalom egyik legfontosabb feladata, és a szociális gondoskodás mind Magyarország, mind pedig Európa fontos értéke.
A bizottsági vitában elhangzottak nagyon fontos kérdések, így szó volt arról, hogyan lehetne csökkenteni az ollót a bérek, illetve a nyugdíjak között; hogyan lehetne a nyugdíjemelés mértékét átalakítani; hogyan lehetne a rugalmas nyugdíjba menetel intézménye kapcsán javaslatokat hozni, és ezeket megvalósítani. És rengeteg olyan egyéb kérdés felmerült, amely arról szólt, hogy a nyugdíjasok hogyan tudnak jobban élni, hogyan tudnak minőségibb életet élni, ami tudjuk, nemcsak pénz kérdése, hanem annak a kérdése is, hogy a társadalom hogyan áll a nyugdíjasokhoz, hogyan segíti őket, hogyan van arra mód és lehetőség, hogy ha esetleg az anyagi lehetőségeik meg is vannak, amellett azt is érezzék, hogy ők hasznos tagjai a társadalomnak. Így a vitában elhangzott a nyugdíj melletti munkalehetőség kérdése, és rengeteg olyan dolog, amely mind azt a célt szolgálja, hogy minden nyugdíjas a maga módján, a lehetőségekhez képest a lehető legjobb életet tudja élni a nyugdíjas éveiben. Az valóban fontos dolog, hogy szabályokkal meg legyen határozva, a nyugdíjasok mikor mennek nyugdíjba, milyen nyugdíjat kapnak, de nagyon fontos - és ezt a bizottsági vitában éppen az ellenzéki képviselőtársaink mondták -, hogy ez olyan módon legyen megvalósítható, hogy mindenki ki tudja választani a számára legmegfelelőbb, legjobb, leghumánusabb megoldást.
S azt gondolta a bizottság, hogy az országgyűlési határozati javaslat ennek a szellemében íródott, és olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek megvalósítása nagyon fontos; olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek ma valóban problémát jelentenek Magyarországon, és amelyek megoldását valamilyen módon meg kell találni, és nem elsősorban azért, mert az európai uniós csatlakozás jövőre be fog következni, hanem azért, mert ezzel tartozik a társadalom a nyugdíjasoknak, akik az elmúlt évtizedekben dolgoztak. Illetőleg arra is gondolni kell, hogy minden generáció valamikor nyugdíjassá válik - akik most aktív korúak, 10-20-30-40 év múlva, attól függően, hogy most hány évesek, nyugdíjba mennek. És nekik is nagyon fontos lesz akkor, hogy olyan módon bánjanak velük, olyan módon segítsék őket, amilyen módon bánnak ők most a jelenlegi nyugdíjasokkal, mert azt gondolom - és ebben a bizottság is egyetértett -, hogy a társadalom olyan egységes dolog, amely a szolidaritáson alapszik, és a szolidaritásnak mindig két oldala van. Soha nem tudjuk, hogy éppen mikor kerülünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk.
Mindezek alapján a bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot, és bízik abban, hogy a vita kapcsán azok a szakmai kérdések, amelyek az ellenzéki, illetve a kormánypárti képviselők között meghúzódnak, tisztázódnak, és olyan egységes javaslattá tud forrni az országgyűlési határozati javaslat, ami a politika széles spektrumának támogatását bírja, hiszen azt gondoljuk, ez olyan kérdés, amely a társadalom egészét érinti, és nem lehet szűk politikai viták áldozata.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Földesi Zoltánnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

FÖLDESI ZOLTÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság április 16-ai ülésén megtárgyalta a nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában címet viselő, képviselőtársaink által beadott országgyűlési határozati javaslatot. A bizottság tagjai megállapították a vitában, hogy szükségesnek és fontosnak tartják ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Komoly vita kísérte a tárgyalást, és 12 támogató, illetve 8 tartózkodó szavazattal támogatjuk ennek az általános vitára való alkalmasságát, illetve az elfogadását.
Érdekes volt, tisztelt képviselőtársaim, az előbbi három bizottság előadóit hallgatni, hiszen volt olyan bizottság, amelyikben az ellenzék is teljesen egyértelműen, 100 százalékban támogatta ezt az előterjesztést; az előbb hallottuk a képviselő urat, miszerint a bizottsági ülésen teljes elutasításban részesült az ellenzék részéről a javaslat; a mi bizottságunkban pedig tartózkodtak az ellenzéki képviselők. Azt gondolom, amiatt lehetett ez, amiről az előbb a képviselő úr szólt, hogy volt egy korábbi előterjesztés, amit a kormánytöbbség leszavazott - ennek bizonyára politikai indokai voltak, mert a mi bizottságunkban is megfogalmazódott, hogy valamennyien fontosnak tartjuk ezt a témát, és nagyon helyénvalónak a kezdeményezést.
Ahogy az előterjesztők nevében Kósáné képviselő asszony az imént a felvezető gondolataiban elmondta, azt gondolom, nemcsak a tavalyi politikai kampányban és nemcsak helyi képviselői munkánkban, hanem valóban az uniós kampány időszakában többet, sokat találkozhattunk idős emberekkel, az idős emberek csoportjaiból álló szervezetek vezetőivel, és valóban megfogalmazódtak ezek a kételyek, elsősorban azon rétegek részéről, akik valóban a koruk miatt, egy átdolgozott életet követően már nincsenek abban a helyzetben, ami a versenyszféra, az aktív dolgozók vagy a fiatalabb korosztály számára a versenyhelyzetben való előrejutást jelenti - ezért üdvözöljük ezt a kezdeményezést.

(15.10)

Egyetért a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság azzal az öt ponttal, amely döntően keretbe foglalja ezt az országgyűlési határozattervezetet, tehát támogatjuk, hogy javasolja a kormánynak az előterjesztés, hogy tekintse át a nyugdíjindexálás mai helyzetét és módját, hogy az minél kedvezőbb legyen az érintett időskorúak részére. Támogatja a bizottságunk, hogy minél szélesebb konszenzus, illetve megegyezés kísérje ezt a kezdeményezést, azt, hogy az Idősügyi Tanáccsal történjen továbbra is a megállapodás adott kormányzati ügyek vagy esetleg törvények módosítását megelőzően ebben a tárgyban. Itt szeretném elmondani, hogy ez azonban nem volt mindig így. Emlékszem, hogy az elmúlt években születtek kormányzati meg parlamenti döntések az érintettek képviseleteinek a megkérdezése nélkül is. Ilyen volt nem egy esetben az időseket képviselő Idősügyi Tanács kihagyása is.
Támogatja a bizottságunk, hogy a legalacsonyabb ellátásban részesülőket fokozatosan emelt összegben részesítse a kormányzat, illetve az előterjesztés nyomán majd a következő törvénymódosítások kapcsán a mindenkori költségvetési szituáció. Képtelenül alacsony nyugdíjak vannak ma az országban. Ez az elmúlt időszakban, az elmúlt évtizedekben kialakult munkaügyi helyzetből fakadóan van így. Ezt én magam is és a bizottság tagjai is elmondták. A mindennapi politikai gyakorlatunkban bizony sok-sok keservvel találkozunk. Nagyon örülök, hogy az előterjesztés erre külön kitér.
Támogatja a bizottságunk, hogy az idősekre vonatkozóan bizonyos életstratégiák kerülnek megfogalmazásra az előterjesztésben. Egy speciális korosztályról van szó. Nagyon örülök vannak, hogy egyre több olyan idős ember van ebben az országban, akik egyrészt a maguk, másrészt a családjuk segítésére még aktívak, tudnak munkát vállalni a nyugdíjuk mellett. A foglalkoztatási bizottság egyébként más előterjesztések kapcsán sokat foglalkozik ezzel a helyzettel, és nagyon örülök, hogy ez bekerült az országgyűlési határozattervezetbe.
Végül támogatja a bizottságunk, hogy az országgyűlési határozati javaslat reményeink szerinti - nyilván az ellenzék és a kormányzat számára megfelelő módosításokat követő - elfogadása után a kormányzat a mindenkori állami éves költségvetésben kiemelten figyeli ezt a területet, hiszen minden határozat, minden törvény annyit ér, amennyit meg tudunk valósítani belőle azon rétegek számára - amit mi is megfogalmaztunk és amivel egyetértünk -, akik ezt az országot felépítették, akik kialakították a mai viszonyokat, és akiknek a munkája nyomán ebben az országban ma olyan gazdaság van, amilyen. Ez a korosztály, ez a réteg, az országnak ez a több milliós lakossága megérdemli, hogy külön figyelmet fordítsunk rá az uniós csatlakozás folyamatában.
A bizottság 12 igen szavazattal és 8 tartózkodással támogatja az országgyűlési határozatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, tíz-tíz perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Béki Gabriella következik, az SZDSZ képviselő asszonya.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a születésével kapcsolatos motivációkról előttem előterjesztő-társnőm, Kósáné Kovács Magda részletesen szólt, éppen ezért ezekkel a kérdésekkel nem akarok újra foglalkozni. Ehelyett kicsit részletesebben belemennék azoknak a főbb kérdéscsoportoknak a lényegébe, tartalmába, amelyekre az országgyűlési határozati javaslat irányul.
Az első kiemelten fontos kérdéscsokor a javaslatban a nyugdíjindexálást érinti. Ahhoz, hogy értéküket őrző nyugdíjakról egyáltalán beszélni lehessen, fontos, hogy a nyugdíjak évenkénti emelése tiszta viszonyok között szabályozva legyen. Valamikor, az előző rendszerben évenként súlyos vita kérdése volt a nyugdíjemelés, és a mindenkori kormány jóindulatán múlott, hogy éppen hány százalékot, hány forint hány fillért fordított egyéb nemes célok mellett nyugdíjemelésre.
A rendszerváltás utáni első parlament egyik legfontosabb tevékenysége az volt, hogy törvényben szabályozta a nyugdíjemelés mindenkori mértékét. Az első menetben ez a szabályozás a bérekhez, a bérek növekedéséhez kötötte a nyugdíjemelést, hiszen ha évről évre a bérek után befizetett járulékokból fedezzük a nyugdíjakat, akkor a bérek növekményéből lehet fedezni a nyugdíjak növekményét. Logikus lépés volt ez, csakhogy azokban az években - az első nyolc évből, mondjuk, hatban - nagyon súlyos reálbércsökkenést szenvedett el az ország, szenvedtek el az aktív lakosok, és ehhez kapcsoltan a nyugdíjasok is. Következésképp a nyugdíjasok részéről is megfogalmazódott igény volt, hogy ne csak a bérekhez, hanem az árakhoz is legyen hozzákapcsolva az az index, ami alapján a nyugdíj emelkedik.
1997-ben, amikor az előző szocialista-szabad demokrata kormány egy nagy volumenű, nagy jelentőségű nyugdíjreformot eltervezett és megvalósított, akkor e reform részeként került törvénybe iktatásra az az úgynevezett sokat emlegetett svájci indexálás, ami fokozatos áttéréssel 50 százalékban a bérekhez és 50 százalékban az árakhoz köti a nyugdíjemelést.
Függetlenül attól, hogy törvényben sikerült szabályozni az emelés kérdését, a viták nem szűntek meg, minden évben súlyos vita tárgya, hogy például a bérnövekedést miképpen vegyük figyelembe. Volt már olyan periódus, amikor a tényleges számokhoz viszonyítottuk, aztán átálltunk a tervezett számokra, s akkor kiderült, hogy a tervezett számok még ingatagabbak, mint a tényadatok, következésképp a tapasztalatok alapján most javaslatot teszünk arra, hogy térjünk vissza a tényadatokra alapozott indexálásra. S arra is kérjük a kormányt, hogy vizsgálja meg, jó aránynak bizonyul-e a nyugdíjemelés 50-50 százalékos bérekhez-árakhoz való kötése. Kérjük ezt többek között azért, mert úgy tűnik, hogy tartósan belegyalogoltunk egy reálbér-növekedő szakaszba, és ebben a helyzetben a nyugdíjasokat már inkább hátrányosan érinti, ha nem erőteljesebben a bérnövekedéshez van kötve a nyugdíj emelése.
Természetesen követelmény, igény, hogy egy nyugdíjrendszert ne sűrűn babráljanak a képviselők, ne sűrűn módosítsuk. Mégis azt gondoljuk képviselő asszony társammal, hogy időnként indokolt ellenőrizni, végigelemezni, hogy az, amit az Országgyűlés kitalált, hogyan működik, és ha szükségét érezzük, akkor kell rajta egy keveset, lehetőség szerint a nyugdíjasok javára korrigálni.
A második nagy kérdéscsokor, amire utalást tesz a javaslat, azokat a belső igazságtalanságokat, aránytalanságokat érinti, ami a nyugdíjrendszerben megvan. Mindannyian találkozunk olyan idős emberekkel, akik meglehetősen magas szolgálati idővel nagyon alacsony nyugdíjért mentek nyugdíjba, végigdolgozták az egész életüket, s negyven-negyvenöt éves szolgálati idővel most azt tapasztalják, hogy az átlagosnál is kevesebb nyugdíjat kapnak. Van a rendszerben egy csomó igazságtalanság, aminek a korrekciójára, felülvizsgálatára a szabad demokraták szerint is múlhatatlanul nagy szükség lenne, például pont ezen az elemen, pont a tekintetben, hogy akik tisztességgel végigdolgozták az egész életüket, de olyan pechesek voltak, hogy mindig nagyon alacsony bérért dolgoztak.

(15.20)

És jó néhány foglalkozás van, amelyről közismert, hogy alacsony volt az átlagfizetés. Gondoljanak a pedagógusokra, akik mindig alacsony átlagfizetésért ledolgoztak egy életet, és most azzal találják szembe magukat, hogy gondot okoz egy újságot megvenni abból a nagyon alacsony nyugdíjból, ami jutott nekik. Arról nem is beszélve, hogy attól függően, hogy milyen periódusban ment valaki nyugdíjba, nagyon különböző játékszabályok mentén járhatott jól, és alakulhatott ki egy viszonylag kedvező induló nyugdíja, és járhatott nagyon rosszul, mert éppen szigorúak voltak azok a szabályok, amelyek szerint éppen megállapították a nyugdíjat.
Következésképpen kísérletet kellene tenni arra, hogy a legmagasabb szolgálati idővel rendelkező, de igen alacsony, az átlag alatti nyugdíjat realizáló időskorú emberek lehetőség szerint valamilyen korrekciós kiegészítésben részesüljenek. Ha másképp nem megy, akkor több lépcsőn keresztül kellene kidolgozni egy ilyen kiegészítő szisztémát, gondolva mindenekelőtt először is a legidősebb korcsoportra.
A harmadik kérdéscsokor, amire itt indítványt tettünk a kormánynak, kifejezetten a legalacsonyabb jövedelműekre koncentrál, és ennyiben egy kicsit a nyugdíjrendszerből ki is lép, hiszen azt a nyugdíjreformot, amit '97-ben megalkotott az Országgyűlés, egy nulladik pillér a szociális ellátórendszerben megtámasztotta. Azok az emberek, akik nyugdíjjogosultságot nem szereztek, mert valamivel kevesebb volt a munkaviszonyuk, mint a kötelezően előírt, időskori járadékot kapnak a szociális ellátórendszerben. Ez az időskori járadék azonban a mi viszonyaink között mélyen alatta van annak, amiből meg lehet élni, ha mégoly szerényen is. Következésképp azt indítványozzuk, hogy dolgozzon ki a kormány egy javaslatot arra, hogyan lehetne bővíteni ezt az időskori ellátást.
Kósáné Kovács Magda előttem szólt arról, hogy az egyedülálló, egyedül élő nyugdíjasoknak is sokkal nehezebb a helyzete, mint azoknak, akik házasságban élték le az életüket, illetve özvegyi nyugdíjra jogot formálhatnak. Az ő jövedelmük, az ő ellátásuk kiegészítő lehetőségének a felülvizsgálására is szükség van.
A negyedik kérdéscsokor azzal foglalkozik, hogy nyugdíj mellett milyen feltételekkel szabályozott munkavállalási lehetőségek nyíljanak meg. Ezek között mi nevesítve megemlítjük az ápolási díjra való jogosultságot, ami a jelenlegi szabályozás szerint az időskorú embereknek nem jár, pedig nagyon indokolt lenne. Hiszen sokan közülük nyugdíjba vonulás után még jó erőben, egészségben vannak, még teljesértékűen tudják ellátni a, mondjuk, 24 órás gondozásra szoruló családtagjukat vagy ismerősüket a környezetükben. És végül utalást tettünk arra is, hogy a költségvetésben mindehhez a forrásokat meg kell teremteni.
Befejezésül azzal a gondolattal szeretném zárni, hogy az emberhez méltó öregkornak vannak anyagi feltételei, a társadalmi szolidaritás elemi feltétele az emberhez méltó öregkornak. Azt tapasztaljuk, hogy versenyszemléletű világunkban mintha problémák lennének a szolidaritás szocializációjával. Következésképp ezzel a javaslattal többek közt arra is kísérletet tettünk, hogy felhívjuk ezekre a problémákra a figyelmet.
Köszönöm a figyelmet, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mátrai Márta asszony, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Furcsa időket élünk, mondhatnánk, hiszen szüleinktől és nagyszüleinktől ugyanis azt a tisztességes gondolkodást és neveltetést kaptuk, hogy azt a beszédet, amely tisztességesnek minősül, mindenképpen meg kell becsülni, és azokat az embereket, akiktől ezt halljuk, tisztelni kell. Sőt, ugyanezt a magatartást kell feltételeznünk azokról is, akikkel vitában állunk.
Tisztelnünk kell, legalábbis tisztelnünk kellene egymást. Most azonban mégis bajban vagyunk egy kicsit, mert nehezen tudunk megfelelni ezeknek az elődeink által tett intelmeknek és a saját magunk által is tett mércének. A legkevésbé sem tudjuk elfogadni azonban a szocialista kormány gondolkodásmódját, mégpedig azt a gondolkodásmódot, amelyet az idősebb nemzedékről alakított ki, és még kevésbé azt, ahogyan cselekszik, ahogyan dönt, ahogyan ködösít vagy éppen halogat olyan sorsdöntő kérdéseket, amelyek komolyan érintik szüleink és nagyszüleink, a nyugdíjas-társadalom mindennapjait.
Pedig ezekben a kérdésekben különösen szükség lenne a világos és felelősségteljes beszédre és olyan intézkedésekre, amelyek biztonságos időskort és kiszámítható viszonyokat teremtenek a nagyszülők nemzedékének. A kormány azonban sajnálatos módon nem így beszél, és nem is így cselekszik. Medgyessy Péter miniszterelnök úr országértékelő beszédében a következőt mondta: az Európai Unióban is garantáljuk a nyugdíjak értékét. De sajnos a szavai és a tettek eddig egyáltalán nem találkoztak.
Hogyan is lehetne megbízni az efféle szóbeli garanciákban akkor, amikor Medgyessy Péter kormánya egyszerűen szakít azzal a fideszes kormányzati gyakorlattal, amely a törvény szerint járó és így kötelező mértékű nyugdíjemelésen felül további 3-3 százalékos többletemelést valósított meg 2001-ben és 2002-ben? Ez a megoldás nem csupán a reálérték megőrzését, hanem annak fokozatos növelését is biztosította. Ennek a nyugdíjemelési gyakorlatnak a folytatása jelenthetné a felzárkóztatási esélyt; azt, hogy az Európai Unióba lépő Magyarország nyugdíjasainak ne kelljen szégyenkezniük a helyzetük miatt.
Önök azonban, szocialista képviselőtársaim, elveszik a nyugdíjasoktól sajnálatos módon még ezt is. Adtak helyette egyszeri 19 ezer forintot, amely összeget persze nem építették be a nyugdíjalapba. Ezzel a módszerrel és a sorozatos áremelésekkel már ezt a keveset is régen visszavették. Volt a polgári kormánynak egy másik előkészítő, jövedelemjavító tervezete, a 13. havi nyugdíj 2002 őszi bevezetéséről. A kormányülés már akkor tárgyalt róla, és a források is teljes mértékben rendelkezésre álltak. Önök azonban átvették ezt a javaslatot, ami ugyan nem lenne probléma, de a 13. havi helyett csak 53. hetit terveznek kifizetni a nyugdíjasoknak, és sajnálatos módon ezt is csak egyéves késéssel.
Hová tették önök a korábban rendelkezésre álló forrásokat? Ha egyszer szocialista képviselőtársaim rászánnák magukat arra, hogy elszámolnának a nyugdíjasokkal, akkor szíveskedjenek megemlíteni nekik, hogy a Horn-kormányban a mínusz 12 százalékos nyugdíjcsökkenéssel 200 ezer forintot vettek ki minden időskorú ember zsebéből; lassan mondom, hogy a képviselőtársaim megértsék: 200 ezer forintot. Ezzel szemben a polgári kormány idején a nyugdíjak reálértéke 16 százalékos növelést ért el.
Tudjuk, hogy az idős korosztályok között az özvegyi nyugdíjból élők helyzete a legnehezebb. Önök megígérték a jelentős emelést, de ez is csak választási trükknek, puszta ámításnak bizonyult. Túlígérték magukat, mint ahogy ezt már megszokhattuk a szocialista és szabad demokrata képviselőktől. A rokkantnyugdíjban élőknek ugyan nem ígértek semmit, pedig segítő figyelemre, a helyzetük javítását célzó intézkedésekre igencsak szükségük lenne.
Most már mindenki számára világos, hogy a szocialistáknak a hatalomra volt szükségük és nem az emberek szolgálatának lehetőségére. Nem vezették be, és még csak nem is fontolgatják az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását a nyugdíjemelések kiszámításánál. Pedig a polgári kormány megrendelésére a KSH már régen készen áll az adatközlésre. Miért nem élnek ezzel a lehetőséggel? A Fidesz a közelmúltban, mint ahogy azt már önök is említették, az Országgyűlés elé terjesztett egy határozati javaslatot arra vonatkozóan, hogy a kormány az uniós csatlakozással vállaljon kötelezettséget legalább a nyugdíjak értékállóságának megőrzésére.

(15.30)

A szocialisták azonban lesöpörték ezt a javaslatot az asztalról. Előjöttek megadóztatott nyugdíjak ötletével és mindenféle ellentmondásos nyilatkozatokkal.
Tisztelt Országgyűlés! Egy szocialista és egy szabad demokrata képviselőtársunk által benyújtott országgyűlési határozati javaslat címe azt sugallja, hogy a nyugdíjasok helyzete és életminősége az európai uniós csatlakozás után javulni fog. Nem szólunk most arról, hogy a csatlakozás folyamata egy nehezen értelmezhető időtávot takar, jó szocialista szokás szerint megint csak ígéretet és nem kötelezettséget megjelölve a jelen nyugdíjasainak.
A szedett-vedett felvetéseket összehajigáló javaslatnak egy másik pontja arra utal, hogy a mostani nyugdíjasok semmi jóra nem számíthatnak, hiszen az indítvány mindvégig a hatályos nyugdíjtörvényt emlegeti, ez a jogszabály azonban kizárólag a jövőben nyugdíjba menőknek jelent, illetve jelenthet majd változást. Ez a törvény ugyanis a már nyugdíjba vonultaknak semmiféle garanciát nem tartalmaz, s funkciójánál fogva nem is tud tartalmazni.
Most csupán a javaslat néhány pontjával szeretnék foglalkozni, amely szerint a szocialisták - idézem - “követni kívánják az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárásokat”. Azonban ezeket a szempontokat figyelmen kívül szeretném hagyni, ugyanis ilyen stratégia, hölgyeim és uraim, nem létezik, vagy legalábbis csak nagyon homályosan körvonalazva. De mit is rejt ez a titokzatos mondat? Igaz ugyan, hogy az Unióban megfogalmazott követelmény kizárólag a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságára és a nyugdíjak hosszú távú, kiszámítható finanszírozására irányul, ám a tisztelt kormánypárti képviselők ezt a fontos tényt elfelejtik közölni.
Tudjuk azt is, hogy Magyarországgal csakúgy, mint a többi újonnan csatlakozó országgal szemben nem fogalmazódik meg a nyugdíjak kiigazításának a követelménye. De tudjuk azt is, hogy az Európai Unió tagállamai súlyos problémákkal küzdenek. Látjuk azt is, hogy a megoldási javaslataik iránya a korábbi szocialista kormányok nyugdíjpolitikájával egyezik meg, ez pedig a nyugdíjkorhatár emelése, az előnyugdíj, a korengedményes nyugdíj teljes visszavonása, a rokkantnyugdíjazás szigorítása és a nyugdíjkifizetések visszafogása.
Mit tervez az Európai Unió? Miért nem ismerik a szocialista és a szabad demokrata képviselők, és miért nem osztják meg ezt a nyugdíjas-társadalommal? De lássuk a legfontosabbakat:
Ma Európában négy aktív dolgozó jut egy 65 éven felüli nyugdíjasra. Ez a szám 2050 körül még jobban csökken, és körülbelül már csak két aktív dolgozóra zsugorodik, és ez sajnos hazánkra is jellemző lesz.
Az Európai Unió javaslatai között szerepel, hogy a tagállamok bírják munkára a nem dolgozókat. Széles kiterjedésű programok indultak az idősebb személyek foglalkoztatása érdekében, megnövelve ezzel az aktív időszakban töltött esztendők számát.
Az Európai Unió azt is javasolja, hogy egységesítsék a nyugdíjkorhatárt, ami most minden tagországban más. Brüsszel a minél magasabb korhatárnak a híve. Brüsszelben szeretnék egyszerűen megtiltani a több tagállamban is népszerű előnyugdíjazás intézményét. Ezt a megoldást rendszeresen alkalmazzák a nagy létszámleépítésekkor; így volt ez nálunk a rendszerváltás környéki években, amikor a nagy gyárbezárások történtek - nem volt ez olyan régen. A legfrissebb példák egyike, hogy a francia kormány szociális ügyekkel foglalkozó minisztere az Unió több országát végiglátogatta, hogy tanulmányozza az ottani nyugdíjrendszert. Mindezekről miért nem beszél a szocialista kormány, és miért nem beszélünk az Ausztriában bekövetkezett nyugdíjreformról? A szocialista politikusok sajnos újra csak bebizonyították, hogy saját kormányuk programját sem ismerik, saját miniszterelnökük szavait sem olvassák.
Nem tudható, hogy miként változik a nyugdíjszerű szociális ellátásból élők helyzete. Elhallgatják, hogy létezik a 2001-ben széles társadalmi vita után és az idősek érdek-képviseleti szervei által kidolgozott és elfogadott idősügyi charta. Miért nem beszélnek erről? A szakminisztériumban készen áll egy komplett idősügyi törvény. Miért nem beszélnek erről? Ígéreteket, ígéreteket, ígéreteket és üres szavakat hallunk állandóan.
A szocialista kormány határtalan cinizmussal kezeli a nyugdíjasokat. A száznapos programok ideje lejárt. Konkrét cselekvésre van szükség, hölgyeim és uraim, a jelenlegi nyugdíjasokért; mint ahogy azt tette az Orbán-kormány, amikor 16 százalék fölötti értéknövekedést biztosított a nyugdíjból élőknek, és alacsonyan tartotta az energia- és gyógyszerárakat. Ez jelenti a valódi európai politikát, a nyugdíjasok valódi megbecsülését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula, az MSZP képviselője.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amíg hallgattam Mátrai Márta képviselő asszonyt, először is arra gondoltam, hogy a Fidesz néhány képviselője különböző bizottságokban támogatta ezt a javaslatot, ami előttünk áll, úgyhogy feltehetően Mátrai Márta magánvéleményéről van szó. Ezt igazolja számomra az a meglepő állítása is, amelyet a beszéde második részében tett, amikor azt mondta, hogy az Európai Unión belül a különböző konzervatív és kereszténydemokrata kormányok Ausztriában, Franciaországban egészen hasonló nyugdíjreformban gondolkodnak, mint a Magyar Szocialista Párt. Ebből két dolog következik: vagy az, hogy a nyugati konzervatív, kereszténydemokrata kormányok ostobák, és egyáltalán nem értenek a nyugdíj- és szociális kérdésekhez, vagy pedig az, hogy amit Mátrai Márta és a Fidesz egyes képviselői ebben a témában állítanak, köszönő viszonyban sincs a szociálpolitikai valósággal, Európa helyzetével.
Az európai uniós csatlakozási kampány során többször hallottam azt a kérdést: igaz-e, hogy ha belépünk az Unióba, akkor csökkenni fognak Magyarországon a nyugdíjak? Most megértem, hogy hol van ennek a kérdésnek a forrása; nyilván az ön és az önhöz hasonló Európai Unió-ellenes szónokok keltették ezt a hamis érzést az emberekben, ami nyilvánvaló képtelenség. Egyrészt azért, mert a meglevő magyarországi törvények szerint is a nyugdíjakat az uniós csatlakozástól függetlenül emelni kell, másrészt az Unióba belépve nyilvánvalóan a jövedelmi szint nőni fog, és ennek következtében a nyugdíjak is nőnek Magyarországon, harmadrészt pedig az európai közös valutához való csatlakozás során az infláció szükségszerűen csökkenni fog Magyarországon. Idén egyébként már a Nemzeti Bank - nem Szocialista Párthoz közel álló - vezetője szerint az infláció 26 esztendős, soha nem látott mélységbe fog csökkenni Magyarországon; ennek következtében nyilván a nyugdíjak is többet fognak érni. Ilyen értelemben tehát amit ön mondott, annak szerencsére semmi köze sincs sem az Európai Unióhoz, sem a nyugdíjakhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), sem a nyugdíjasok helyzetéhez, kizárólag az ön képzetéhez.
Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy Mátrai Márta szavait kicsit - Hegyi Gyula torzításától mentesen - visszaidézzem. Képviselőtársamat először is megkérem arra, hogy lehetőleg ne személyeskedjen, hiszen az ügy súlya, jellege nem ezt kívánja. Azt gondolom, ettől mentesíteni kellene magunkat.
Az ténykérdés, hogy amikor be lett nyújtva az a határozati javaslat, hogy a nyugdíjak értékállóságát biztosítsa a parlament, illetve a szocialista kormányzati többség, akkor ezt elutasították önök. Amit most benyújtanak, abban viszont nincs erről szó. Másrészről nincs szó annak a folyamatnak a folytatásáról, amelynek személyesen is részese voltam, hiszen a benyújtásában részt vettem annak a javaslatnak, amelyik a plusz 3 százalék nyugdíjemelés 2001-2002-es kormányzati kötelezettségvállalására vonatkozott. Önök ezt nem folytatták, ez az országgyűlési határozati javaslat nem is szól erről.
Nem szól ez az országgyűlési határozati javaslat arról sem, hogy a magánnyugdíjpénztárak megerősítését az elmúlt egy évben három módosító javaslattal burkoltan mindig megerősítették, gyakorlatilag az állami nyugdíjrendszer gyengítése jegyében. Csak a legutolsót idézem vissza: a Fidesz-kormány beállította azt a rendszert, hogy minden nyugdíjjárulékot, egészségügyi járulékot fizető ember megkapta az elszámolását év végén. Éppen, ha nem vették volna észre, másfél hónappal ezelőtt fogadták el önök azt a javaslatot, határozott tiltakozásunk ellenére, egy költségvetési módosító javaslat keretében, hogy ezt ne tegye meg, ellentétben a magánnyugdíjpénztárakkal, amely egyértelműen pozicionálisan az állami nyugdíjpénztár helyzetét gyengítette.
Igen, azt gondolom, beszélni kell Európáról. Ha csak az újságot kinyitjuk, éppen a mai újság arról szól, hogy ma megbénul Franciaország, mégpedig azért, mert a nyugdíjreform keretében olyan megszorításokat javasolnak európai uniós partnereink saját országukban, amelynek a mintája jogos kérdést vethetett föl az ellenzék részéről is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Béki Gabriella asszony, az SZDSZ képviselője.

(15.40)

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Azért jelentkeztem, mert megütötte a fülemet, hogy Mátrai Márta úgy fogalmazott, hogy szedett-vedett ez a javaslat, amit benyújtottunk, és ez engem őszintén bánt. Ennek a javaslatnak ugyanis egy nagyon szigorú logikája van. Én a tízperces beszédemben megpróbáltam elemenként végigmenni ezen a logikán, de címszavakban még egyszer megismétlem, hogyha túl bő volt hozzá a körítés.
Tehát az első és legfontosabb kérdés a nyugdíjak emelésének a kérdése, az úgynevezett indexálás kérdése. És itt megjegyzést fűznék ahhoz, amit az előbb Domokos Lászlótól hallottunk, mintha ez a javaslat nem foglalkozna a nyugdíjak értékállóságával. Nem tudom, hogy akkor az indexálás, az évenkénti nyugdíjemelés szabályozásának a kérdése mi, ha nem az értékállóság? (Domokos László: Nem garantálja!) Majd reagál rá képviselőtársam. Utána körbejártuk a jelenlegi, már kialakult nyugdíjelemeknek a belső aránytalanságait, a belső igazságtalanságait, és javaslatot teszünk ennek kezelésére. A harmadik pontban alulról próbáljuk fölhúzni, illetve föltornászni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy rettentő alacsonyak a nyugdíjak, az átlagos nyugdíj ma Magyarországon 47 ezer forint, de a minimálnyugdíj alig 21 ezer forint, tehát azt gondolom, hogy indokolt alul körbenézni, hogy mit lehet ezen korrigálni, ezen javítani. A negyedik csokorban arról esik szó a javaslatban, hogy milyen kiegészítő jövedelmeket érhetnének el a nyugdíjasok nyugdíj mellett; és az utolsó pontban a forrásokra is gondoltunk.
Ha ennél logikusabb, átgondoltabb gondolatmenet mentén hozzá lehet nyúlni ehhez a témához, azt én biztos támogatni fogom, ellentétben azzal, amit a Fidesz csinál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akik gyakorlatilag egy kidolgozatlan országgyűlési határozattal álltak elő nemrégiben.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta asszony, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megdöbbenve hallgatom a Béki Gabriella képviselő asszony által itt előterjesztett mondanivalót, ugyanis ebből az tűnik ki, hogy nem ismeri a saját előterjesztését sem. Ezt azért mondom és azért állítom, mert ha elolvassa az indokolását annak, amit beterjesztettek Kósáné Kovács Magdával együtt, akkor az arról szól, hogy ez a módosítás, amit itt tartok a kezemben, és ami a mi módosításunkat követte, nem tér el a jelenleg hatályos nyugdíjtörvénytől, a nyugdíjtörvényben foglaltaktól, illetőleg a kormányprogramtól.
És akkor idézném a kormányprogramot is - mert lassan mi már jobban tudjuk, mint a szocialista képviselők -, a kormányprogram ugyanis azt mondja, hogy a kormány a nyugdíjrendszer korszerűsítése során nem adományokat osztogat, hanem az érintettekkel úgy folytat érdemi tárgyalásokat, hogy azok széles körű egyeztetésre vezessenek. Nos hát, szeretnénk látni, hogy ennek az egyeztetésnek mi az eredménye. Hogy ha ez az eredménye, amit ide letettek az asztalra, akkor ezt a 3,5 millió nyugdíjas nevében visszautasítom, ugyanis ez semmire nem vonatkozik.
Csak nem azt akarják mondani, képviselőtársaim, hogy az a 8,4 százalékos januári nyugdíjemelés lesz a felzárkóztatás üteme? Csak nem azt akarják mondani, hogy a nyugdíjasoktól elvett 3-3 százalék, amiről beszéltem, és ami 2000-től megilleti a nyugdíjasokat, ez a 17 ezer forint, amit kivettek ebben az évben a zsebükből, hogy ez a nyugdíjasok felzárkóztatását szolgálja? Ugye, ezt önök sem gondolják komolyan?!
Viszont ha nem lettek volna vagy kicsit belátóbbak lettek volna, és elfogadják azt a módosító indítványt, amit Harrach Péter képviselőtársammal benyújtottunk, az igenis szolgálta volna ennek a felzárkóztatását, és több ütemben lehetőség lett volna arra, hogy a nyugdíjasok ne legyenek kárvallottjai az európai uniós csatlakozásnak.
És amit Kósáné Kovács Magda a felszólalásában mondott, az egyszerűen felháborító, hiszen azt tartalmazza, azt mondta ő szó szerint, hogy sugallták az idős emberek ennek a tartalmát. Az idős emberek, tisztelt képviselő asszony (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az önök által benyújtottaknak a tartalmát soha nem fogják sugallni, mert az számukra felemelkedést nem jelent. (Kósáné dr. Kovács Magda közbeszólása.)
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

HEGYI GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem kívántam személyeskedni, én azt éreztem személyeskedésnek, amit Mátrai Márta képviselő asszony két olyan képviselő asszonnyal, Kósáné Kovács Magdával és Béki Gabriellával szemben felvet, akik sokszor saját frakciójukon belül is kemény harcokat vívnak a szociális méltányosság érvényesüléséért kormányban, ellenzékben egyaránt. (Domokos László közbeszólása.)
Annyit szeretnék mondani, hogy amit Domokos László képviselőtársam felvetett, érdekes felvetés volt - Franciaországban egyébként konzervatív kormány van hatalmon. Az a tény, hogy némiképpen hasonló gondokkal szembesül a nyugdíjreformmal kapcsolatban, mint más közép- és kelet-európai országok, éppen azt mutatja, hogy ezekről a kérdésekről higgadt vitát kellene folytatni, és nem olyan tényállításokat kellene megfogalmazni, hogy a polgári kormány négy esztendejében minden csodálatos volt, most pedig minden elviselhetetlen. Pontosan ez az a hangvétel, ami lehetetlenné teszi az érdemi vitát.
Sajnos, az európai társadalmak idősödnek, szerencsére annyiban, hogy az emberek természetesen tovább élnek, és Magyarországon is nő a születéskor várható élettartam. Immár közös megoldásokat kellene találni baloldali és jobboldali dogmától függetlenül erre az új társadalmi kihívásra. Én azt hiszem, hogy ez, amit képviselőtársaim megfogalmaznak, ebben mindenképpen egy szerény előrelépést jelent.
A tizenharmadik havi nyugdíjjal kapcsolatban: lehet, hogy önök négy évig tervezték, de négy évig egyetlen napot sem valósítottak meg belőle, míg ez a kormányzat decembertől folyamatosan és fokozatosan be fogja vezetni. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen különbségnek számít.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Béki Gabriella asszony, az SZDSZ képviselője.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Az ellenzék is arról beszél, hogy az idősek javát keresi, a kormánypárti képviselők is erről beszélnek, én pedig azt gondolom, hogy ha bennünket most a tévé előtt vagy a rádió mellett néznek, figyelnek, hallgatnak, akkor nem ezt érzik. Azt érzik, hogy egészen kellemetlen stílusban veszekedünk egymással, ahelyett, hogy tényleg azt néznénk, hogy az idősek helyzete milyen.
Ez a javaslat egy jó szándékú javaslat, amit előterjesztettünk. Hogyha a Fidesz nem arra koncentrálna, hogy honnan jön a javaslat, hanem arra koncentrálna, hogy mennyit segít az idős embereknek, akkor, ha őszinték a szándékai, akkor mindenképpen támogatnia kéne.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta asszony, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Béki Gabriella asszony az előbb azt mondta, hogy ha a Fidesz nem azt nézné, hogy honnan jön a javaslat… Hát, ha önök, képviselő asszony, nem azt nézték volna, hogy ez a javaslat honnan jön, hiszen két héttel megelőzte a mi javaslatunk az önök indítványát, akkor támogatták volna.
Azonkívül engedjék meg nekem, hogy mennyiben mondok én igazat, ugyanis Kósáné Kovács Magda azt mondta, hogy mi hazudunk akkor, amikor korhatáremelésről, a nyugdíjak megadóztatásáról szót ejtünk. Az önök minisztériumában, nézzen utána a képviselő asszony, ott készült el ez a szakértői anyag (Kósáné dr. Kovács Magda: És ki az, aki írta?), és önök vannak kormányon, ne tévesszék ezt mindig össze a Fidesz-Magyar Polgári Párt négy évével.
De hadd emlékeztessem önöket arra, képviselő asszony, olvasták, gondolom, a mai sajtót, biztos, hogy részt vettek azon a sajtótájékoztatón, hogy a Nemzetközi Valutaalap mit ajánl a jelenlegi kormánynak. Csak egy mondatot olvasok fel belőle, és ez teljes mértékben alátámasztja azt, amit elmondtam: "A Valutaalap elsősorban a folyó kiadási tételeknél szorgalmaz megszorítást, a béreknél, az egészségügyi szolgáltatásoknál, a támogatások lefaragásánál, a nyugdíjak korlátozását javasolja."
Tehát gyakorlatilag egy dologról beszélünk, ugyanarról beszéltem én is, képviselőtársaim, úgyhogy nagyon szeretném, hogyha nem ködösítenénk az időskorúak felé, hanem elmondanánk azt, hogy mi a valóság, mert akkor nem rémhírekről lenne szó - a rémhírterjesztés nem a mi kategóriánk, képviselő asszony. (Kósáné dr. Kovács Magda: Dehogynem! - Dr. Kökény Mihály: Ajjaj!)
Ugyanakkor pedig szeretném elmondani azt is, hogy ha önökben van egy csöpp becsület a nyugdíjasok irányában, beadtunk Harrach Péter képviselőtársammal egy újabb módosító indítványt, amely a nyugdíjak felzárkóztatását segíti elő, ez a felzárkóztatás pedig a munkaviszonyban töltött időt veszi figyelembe… (Kósáné dr. Kovács Magda felé fordulva.) Rám sem néz a képviselő asszony, ebből már kitűnik, hogy majd a szociális és családügyi bizottság le fogja söpörni (Kósáné dr. Kovács Magda legyint.), le fogja söpörni ezt ugyanúgy.
Viszont azok a nyugdíjasok, akik nézik a televízió műsorát, valószínűleg érintettek, és érdekli őket, hogy ez mit tartalmaz. Ez azt tartalmazza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a harminc év alatti munkaviszonynál minimum 10 százalékkal fel kell emelni a nyugdíjat (Az elnök ismét csenget.), és ennek be kell épülni a nyugdíjalapba, és ez így fokozatosan növekszik...

ELNÖK: Képviselő asszony, lejárt a kétperces időkeret.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): ...a munkaviszonyban töltött évek után.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Weszelovszky Zoltán úr, a Fidesz képviselője.

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Itt elhangzott az, hogy érdemi vitára volna szükség, és én is úgy gondolom, hogy méltánytalan ennek a vitának néhány része.

(15.50)

Szerintem ezt az érdemi vitát sokat segítené, ha hagynánk azokat a politikusokat, szakpolitikusokat egymással vitatkozni, akik erre a vitára készültek, és nem most estek be egy vagy két kétpercesre. Tehát tisztelettel arra kérem azokat a politikustársaimat, akik most itt vannak, izgatottak és két percben szeretnének hozzászólni, hagyjuk azokat a képviselőtársainkat szólni, akik erre a vitára felkészültek, készültek rá, mondanivalójuk van. Tehát kérem az önkorlátozást mindannyiunktól.
Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kökény Mihály államtitkár úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán szokatlanul, most a vita közepén azért kértem szót, mert - hasonlóan a kormánypárti oldal más képviselőihez - engem is megdöbbentett Mátrai Márta képviselő asszony hozzászólása, mert azt gondoltam, hogy a benyújtott országgyűlési határozatról esik majd szó az általános vitában. Ehelyett a képviselő asszony hozzászólásának kétharmadát a kormány nyugdíjpolitikája bírálatának szentelte, egyharmadát pedig európai uniós ellenpropagandának.
Az utóbbival kapcsolatban itt és most nagyon határozottan szeretném azt kijelenteni még egyszer, amit elmondtam a kormány véleményének ismertetésekor, hogy az Unióban és így Magyarországon is nemzeti hatáskörben van a nyugdíjpolitika kialakítása. Tehát szó nincs arról, hogy bárhol, bármilyen uniós ajánlást tesznek arra, hogy a különböző kormányoknak ezt vagy azt kell csinálni, adóztatástól a korhatáremelésig. Hozzáteszem, hogy ilyen - se adóztatás, se a nyugdíjkorhatár emelése - a Medgyessy-kormány négyéves programjában nem szerepel, ilyet ön ott nem olvashatott.
Egyéb, más megszorításokat illetően pedig javaslatokat természetesen lehet tenni, a sajtószemlét lehet ismertetni, a kormány meg fogja fontolni, hogy milyen intézkedéseket mikor kell hozni, de, tisztelt képviselő asszony, arra kérem, ne riogassa a nyugdíjas-közvéleményt, mert a kormány napirendjén egyetlen olyan intézkedés nem szerepel, amire ön most a figyelmet felhívta.
Azért is csodálkozom mindezen, mert ha én is visszatekintek az elmúlt négy esztendőre, akkor azt mondhatom, hogy 2000 őszéig a fidesz-kisgazda-MDF-kormány nem túl sokat tett a nyugdíjasok érdekében, ahogy közeledtek a választások, úgy váltak fontosabbá a nyugdíjasszavazatok. Emlékszünk még az 1999-es differenciált nyugdíjemelés történetére, a törvénysértésre, és még sorolhatnám. Természetesen, ezt ön most nem ismertette.
De hadd mondjak el néhány gondolatot azzal a kritikával kapcsolatban, amit ön megfogalmazott, és teszem ezt azért, mert szükségesnek tartom, hogy a kormány álláspontját is hasonló időkeretben tudjam ismertetni, mint ahogy ön azt megtette hozzászólásában. Ön szóvá teszi, hogy a 19 ezer forintot nem építették be a nyugdíjakba. Azért nem, mert a '99. évi 4,2 százalékkal alacsonyabb nyugdíjemelést 2001-2002 valamelyest visszapótolta, viszont veszteség maradt a nyugdíjasoknál amiatt, hogy 1999-ben és 2000-ben nem kapták meg ez emelési különbözet kétévi összegét. Mi ezt pótoltuk vissza, ezt tettük jóvá úgy, ahogy ezt a kormányprogramban is elvállaltuk. Nem mást mondtunk és mást tettünk, pontosan a vállalásnak megfelelően történt meg az intézkedés tavaly nyáron.
Ön szóvá teszi a nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevételét is. Aki odafigyelt a 2002. novemberi kiegészítő nyugdíjemelésre, az hallhatta, hogy a hatályos törvényi rendelkezésnek megfelelően a novemberi kiegészítő nyugdíjemeléshez a nyugdíjasok fogyasztói árindexét vettük alapul. Azért nem volt ennek nagy visszhangja, mert kiderült, hogy a nyugdíjasok árindexe az általános árindexnél nem volt magasabb, sőt - a tényadatok szerint - ettől valamelyest el is maradt. Azt is illene tudnia, hogy a törvény szerint csak a novemberi intézkedésnél kell és lehet a nyugdíjasok árindexét figyelembe venni. Ezt egyébként a nyugdíjasszervezetek is és az Idősügyi Tanács is megállapította.
Ön újra szóvá tette, hogy 1995 és 1998 között a nyugdíjak vásárlóértéke 12 százalékkal csökkent. Azt sem lenne mellékes megemlíteni, képviselő asszony, hogy mi volt ennek az oka, és hogy sajnos az aktívak reáljövedelme is ugyanilyen mértékben romlott. Így volt ez a rendszerváltást követő első kormányzati ciklusnál is. A gazdasági stabilizáció tette azt lehetővé, hogy 1997-től a nyugdíjak reálértéke már minden évben nőtt. Aki érdemben ismeri, és szakmailag is megérti a 2003 óta hatályos törvényi rendelkezéseket, a kormányprogram idevágó fejezeteit, az önmaga is megadhatja a választ arra, hogy a visszapótlás milyen ütemben történik.
Ha egy kalkulációt végzünk a ma hatályos törvényi rendelkezések alapján, ismerjük a költségvetésben szereplő további tervezési paramétereket, akkor könnyen beláthatjuk és megállapíthatjuk, hogy ebben a ciklusban a nyugdíjak reálértéke várhatóan 16 százalék körüli mértékben fog nőni, beszámítva a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésének a hatását is. Ha azonban az árak, keresetek növekedése ettől a prognózistól eltér, akkor a novemberi kiegészítő intézkedéseknél ezt az eltérést fogjuk követni. Ez persze egy minimumprogram, és ez az a minimumprogram, amely minden körülmények között garantáltan teljesülni fog.
Ami pedig a 13. havi nyugdíjat illeti: ön újból elmondja azt, hogy egy 53. heti nyugdíjat vezetünk be. Felhívom a képviselő asszony szíves figyelmét, hogy a kormány az általa először elkészített költségvetéssel egy időben benyújtotta a nyugdíjtörvény módosítását is - ez meg is valósult a szociális törvénycsomag részeként, elfogadta az Országgyűlés -, és ez tartalmazta a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetését 2006-ig. Tehát erre törvényi garancia van. A költségvetési törvénynek pedig nyilván tartalmazni kell a fokozatos bevezetés fedezetét is. Természetesen ismerjük az önök törvényjavaslatát, amit a választási időszakban készítettek. Hozzáteszem: fedezet nélkül készítették ezt el, de ezt csak zárójelben jegyzem meg.
Tehát, tisztelt Országgyűlés, nagy tisztelettel azt javaslom magunknak, hogy erről az országgyűlési határozati javaslatról vitatkozzunk, arról, ezt hogyan lehet javítani, hogyan lehet egy megfelelő célmodellt adni a nyugdíjasok számára, és ne vádaskodással és irreális ígérgetésekkel zavarjuk a nyugdíjas-társadalmat.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr hozzászólása messze nem a vita objektív és a segítő, szakértő folyamatához vezet, hanem ha megnézzük, az ön beszédének is kétharmada, tisztelt államtitkár úr, a múltról szólt, és bizony a valóságról igen keveset, hiszen az ön szavai akkor lennének igazából hitelesek, ha a pénzügyminiszter úr itt ülne ön mellett és ugyanerről beszélne, hogy márpedig a költségvetésben van pénz azokra a többletekre, amelyekre önök ígérgetnek felelőtlenül. Bizony, az a költségvetésben való múlt évi ígérgetés, ha már így aposztrofálta, ha jól emlékszem, a költségvetés múlt évi vitájában szét lett osztva valós pénzügyi háttérrel. Tehát volt fedezete a polgári kormány nyugdíjjal kapcsolatos elképzelésének, amit utána önök osztottak széjjel 19 ezer forint/hó formában. De a nagyságrendje, a fedezete természetesen ennek is, annak is megvolt, hiszen feltételezem, önök se felelőtlenül ígérgettek a 19 ezer forinttal kapcsolatban, ennek megvolt a fedezete.
Az államháztartás hiányával kapcsolatban mondok önnek egy szociáldemokrata kormányt, a németországi helyzetet nézzük meg, ha Franciaország nem megfelelő példa; ott is ugyanaz a probléma, ha a költségvetés hiánya megnő, akkor a szociális juttatásokra - így a nyugdíjasoknak - nem tudják fenntartani az országban a megszokott támogatásokat, megszorításokra kényszerül a kormány, vagy pedig csődbe megy az ország. Ezért nagyon jól tudják, hogy miután most is romlik a költségvetés helyzete, az államháztartás hiánya növekszik - kontrollálatlanul, ha úgy tetszik, önök által sem ellenőrzött módon -, nagyon nehéz akár az egészségüggyel, amiről pár órával ezelőtt vitatkoztunk, akár a nyugdíjjal kapcsolatos többlet-reálbevételekkel, többletráfodításokkal számolni, hiszen az önök szavai mögött valójában nincs pénzügyi fedezet, legfeljebb csak hitelek vannak. Ezért kell vitatkoznunk önökkel.
Köszönöm a szót. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

(16.00)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta asszony, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kökény államtitkár úr azt mondta, hogy európai uniós ellenpropagandát folytatok. Ezt messzemenően visszautasítom. Ezt soha nem tettem, és a jövőben sem fogom tenni, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország csatlakozzon egy európai közösséghez. Azonban elfogadhatatlannak tartom azt a struccpolitikát, amit önök folytatnak, és nem próbálják a tényeket közölni, és a tényekkel megismertetni az embereket. Az időskorúak nem dolgozni akarnak menni Ausztriába, Nyugat-Európába. A vállalkozók nem kávéházat akarnak nyitni Ausztriában, mint ahogy azt önök hirdették abban a sok bugyuta kampányban, amelyre milliárdokat költöttek el. Ma már valamelyik lapban olvasható, hogy ahhoz, hogy ezt valaki megtegye, legalább 40 millió forint tőkével kell rendelkezni. De ez nem ide tartozó téma, csak a teljesség kedvéért említem.
1999-ben a legkisebb nyugdíjak összege az átlagot meghaladó mértékben emelkedett, államtitkár úr, mégpedig 25 százalékkal. Ön 2000-től kezdte az időszámítást, én viszont visszamegyek '99-re. Lehet, hogy ez az önök figyelmét elkerülte, de ezzel eljutottunk addig, hogy rohamosan csökkent azoknak az embereknek a száma, akik a létminimum alatt éltek '94 és '98 között, sőt a rendszerváltást követően. Igenis segítettünk azoknak az embereknek, akik nagyon rossz helyzetben voltak, és nem a saját hibájukból jutottak ebbe a helyzetbe, hanem azért, mert az állampárti rendszerben alacsony bérért dolgoztak tisztességesen napi 8 órát, nyomott bérekkel, és mikor elérték a nyugdíjkorhatárt, alacsony nyugdíjjal mehettek nyugdíjba. A rendszerváltás nem oldotta meg az ő problémájukat. Már eltelt 13 év, és még mindig erről kell beszélnünk. Az első lépés '99-ben indult el, képviselő úr, azóta 2002-ig fokozatosan növekedtek a nyugdíjak, de ez most ismét megtorpant.
Én nagyon sajnálom, hogy önök nem beszélnek az időskorúakkal, nagyon sajnálom, hogy önök nem találkoznak azokkal az emberekkel, akiket csak meg kell kérdezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akiknek a mindennapjai rendkívül keservesek, mert ha találkoznának, valószínűleg tudnák, hogy milyen előterjesztést kell letenni a parlament asztalára.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Sisák Imre úr, az MDF képviselője.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés rendkívül nagy horderejű kérdés tárgyalását kezdi meg, amikor a nyugdíjasok élethelyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában címet viselő országgyűlési határozati javaslat általános vitáját folytatja le. Kicsit azonban olyan ez a javaslat, mint a májusi eső, ami aranyat ér, de ha elmarad, tönkremegy a szántóvető munkája. Nehogy félreértsék, tudom, hogy még májust írtunk, s ezt a javaslatot 2003. március 24-én nyújtották be a kormánypárti képviselőtársaink, de a hasonlat mégis időszerű, hiszen a javaslat egy kissé megkésett. Sajnos, ez a valóság, hiszen meggyőződésem, hogy sok-sok nyugdíjas embertársunk szorongva készült a Magyarország európai uniós csatlakozásáról rendelkező ügydöntő népszavazásra. Ebben a hitemben a közvélemény-kutató cégek utólagos magyarázkodásai sem tudnak megingatni.
Ezzel természetesen szeretnék eloszlatni minden olyan későbbi véleményt, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői is Európai Unió-ellenesek, azonban minden egyes olyan fórumon, ahol a négypárti egyeztetésnek megfelelően részt vettünk, rendkívül fontos kérdésként vetődött fel, hogyan alakul a nyugdíjasok helyzete az Európai Unióban. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha ezt a képviselői indítványt vagy a fideszes képviselőtársaink által benyújtott, jelen javaslatot megelőző indítványt korábban tárgyalta volna a parlament, teljesen más véleményt formáltak volna azok az idős emberek, akik a tisztességgel, becsülettel ledolgozott, hosszú évtizedes, kemény munka után joggal várják el a társadalomtól, a mindenkori kormányoktól a tisztes megélhetésüket biztosító és nem alamizsnaként odavetett nyugdíjak biztosítását. Azonban, mint ahogy az a bizonyos májusi eső a hónap utolsó napjaiban is képes csodát tenni a vetésben, ez a javaslat is jelentősen javíthat a közel 3 millió 200 ezer nyugdíjas embertársunk helyzetén, ha kellő komolysággal és a megfelelő források előteremtésére irányuló törekvéssel kezeljük mindannyian, de különösen kormánypárti képviselőtársaink.
Tény, hogy az országgyűlési határozati javaslatban megfogalmazott célok követendőek és időszerűek, de amíg nincs tisztázva az eszközrendszer, addig ez a határozattervezet pusztán csak kívánságlista marad. Ahhoz, hogy az itt megfogalmazott célok elérhetőek legyenek, az állami költségvetésnek komoly áldozatokat kell hoznia, és persze az sem elhanyagolható, hogy az állandó visszamutogatás helyett a kormánypárti előterjesztők kellő alázattal viseltessenek az ellenzéki vélemények és az esetleges módosító indítványok befogadása iránt. Higgyék el, hogy nem pusztán megszokásból mondom el ezt a véleményt, hanem a megtapasztalás vezérel.
A Magyar Demokrata Fórum képviselői 2002. június 18-án T/437. számon nyújtottak be egy képviselői önálló indítványt, amely a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását indítványozta. A javaslat arról szólt, hogy a 2003. január 1-jétől megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege legalább a minimálbér 50 százaléka legyen. Nem volt öncélú ez a kezdeményezés, hiszen az egy ellátottra jutó nominálnyugdíj összege a nettó nominál átlagkereset 60 százalékát teszi ki. A minimálnyugdíj azonban 2002-ben a minimálbérnek mindössze 40 százaléka volt, ezért a javasolt kiegyenlítés mindenképpen indokoltnak tűnt.
Sajnos, önálló képviselői módosító indítványunk nem élhette meg a tisztelt Házban az általános vitát, mert a kormánypárti többség még a bizottsági üléseken általános vitára alkalmatlannak minősítette és elutasította azt. Azonban úgy érzem, a kezdeményezésünk nem volt hiábavaló, mert a most tárgyalandó országgyűlési határozati javaslat 3. pontja, ha ugyan homályosabban és árnyaltabb formában is, de a következőket fogalmazza meg - idézem -: "a legalacsonyabb ellátások fokozatos emelése érdekében érje el, hogy a biztosítási feltételeket teljesítő, újonnan nyugdíjazottak esetében már ne keletkezzenek a minimálbérhez képest is túlzottan alacsony nyugdíjak." Tisztelt Képviselőtársaim! Mennyivel szerencsésebb lett volna, ha a múlt évben benyújtott javaslatunkat elfogadják, és a nyugdíjminimum összege 2002-re a 20 100 forintos minimumról nem 21 800 forintra, hanem a minimálbér 50 százalékára, 25 ezer forintra emelkedik. Ez még az állami költségvetés számára is elfogadható terhet jelentett volna.
Rendkívül fontos tisztázni, hogy Magyarország európai uniós csatlakozását követően sem lesznek kötelező előírások az Unió részéről a bérek, a jövedelmek, a szociális ellátások vagy a nyugdíjak megállapítására és emelésére. Az út a szociális Európába az egyes tagállamok döntéseitől függ, amely természetesen szoros összefüggésben van az adott ország gazdaságának fejlettségével, annak teljesítőképességével. Tehát sem csodát nem várhatnak a nyugdíjasok és egyáltalán a magyar állampolgárok Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozásától, azonban attól sem kell tartani, hogy itt valami tragédia következik be. Azt hiszem, hogy ezzel senkinek nem szabad riogatnia.
A tudatos, kiszámítható intézkedések sorozata, amely kellő források hozzárendelésével társul a 2004. évi költségvetés elfogadása során, sok kellemetlenségtől mentheti meg hazánk állampolgárait, jelen esetben a nyugdíjasokat. A nyugdíjas fogyasztói kosár megfelelő alakítása sok problémát vet föl. A Magyar Demokrata Fórum egyébként a nyugdíjemeléstől eltérően és attól függetlenül természetesen más javaslatokkal is élt. Én úgy gondolom, hogy a nyugdíjasok számára rendkívül fontos a gyógyszeráremelések kompenzálása, illetve nekünk volt egy olyan javaslatunk, hogy 70 éven felül ingyen részesülhessenek a magyar állampolgárok a gyógyszerekben. Az EU-csatlakozás után ugyancsak felerősödik ez a probléma, hiszen a jelenlegi nullszázalékos áfakulcs helyett a gyógyszerek 12 százalékos áfakulcsba kerülnek, amely elég nagy problémát vet fel.
A nyugdíjasok számára ugyancsak fontos kérdés az élelmiszerárak változása az európai uniós csatlakozás után. Az élelmiszerek hazánkban relatíve alacsony áron kerülnek forgalomba, ugyanakkor, ha csak egy szomszédos már EU-tagországot, Ausztriát említjük, ott a kenyér ára négyszerese a magyarországinak, a pékáruk ára ötszöröse a magyar áraknak.
Az előzőekben jelzett problémák részleges megoldását jelenthetné azon MDF-es javaslat elfogadása, amely azt indítványozza, hogy 2004. május 1-jétől a nyugdíjakat 10 ezer forinttal emelje meg a kormány.

(16.10)

Ez persze komoly pénzügyi kihatással járna a 2004. évi állami költségvetés számára, hiszen szerény becslések szerint is egy 180 milliárd forintos kiadást jelentene. De ha érezhető javulást eredményező lépést szeretnénk elérni, ezt az áldozatot mindenképpen meg kellene hozni, a több mint 3 millió magyar nyugdíjas érdekében.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az országgyűlési határozati javaslat több pontjával egyetértünk. Úgy gondolom, hogy a nyugdíjindexálás kérdésében felvetett javaslat egyértelműen elfogadható, mindenképpen át lehetne - nem csak át lehetne, át kellene - térni egyébként a tervezett, várható bér- és árnövekedési mutatókról az előző évi tényleges bér- és árnövekedési mutatók alkalmazására. Hogy aztán a bérek és az árak növekedésének 50-50 százalékos figyelembevétele mellett melyik a leginkább követendő, amit Béki Gabriella képviselőtársam mondott, hogy jelen pillanatban a reálbérek meglódulása következtében talán ennek kellene nagyobb túlsúlyt képeznie, azt gondolom, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása, az árak emelkedése és különösen azon árak emelkedése, amelyek a nyugdíjasokat leginkább foglalkoztatják, pontosan ennek az ellentettjét fogalmazzák meg.
Az országgyűlési határozati javaslat egyértelműen célként tűzi ki, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatottsága, jövedelmi viszonyai javuljanak. Azt gondolom, hogy ez a célkitűzés nem rossz, de ha figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetet, amikor azt tapasztalhatjuk, hogy míg korábban több mint 400 ezer nyugdíjast foglalkoztattak, most pedig ez a szám alig éri el a 100 ezer főt, ez nem biztos, hogy reális célkitűzés, de feltétlenül fontos feladat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta országosan az elmúlt évi 5,6 százalékról 6,4 százalékra növekedett, és bizony olyan depressziós megyékben, mint például Nógrád megye, 15,6 százalékos nagyságrendet ölt. Úgy hiszem, hogy itt egyelőre az aktív korúak foglalkoztatottsága a fontosabb feladat. Ugyanakkor a szociális törvény módosításával, az ápolási díj szabályainak a szabadabbá tételével, de leginkább ehhez aztán majd a források biztosításával egy olyan új célt és olyan új eszközrendszert nyithatunk meg, ami egyértelműen a szociális és az egészségügyi ellátórendszer összekapcsolását is jelentheti.
Szeretnék egy dologra azonban mindenképpen rámutatni. Van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak egy utolsó mondata, amely azt mondja, hogy a parlament az országgyűlési határozat elfogadásával a köztársaság felelősségét fejezi ki az idős emberekért, akik demokratikus működésünk, gazdasági növekedésünk alapjait teremtették meg. Tudom, hogy mindannyian az egységes Európa részei szeretnénk lenni, és valószínűleg azok is leszünk. De kérem szépen, nem valami egyesült európai országok nevében nyilatkozunk, tehát nagy tisztelettel kérem az országgyűlési határozati javaslat megfogalmazóit, hogy ne pusztán köztársaságot, hanem a Magyar Köztársaságot említsék.
Az utolsó mondat, a határozati javaslat kétségtelenül fontos megállapítása, hogy a nyugdíjas emberek méltóságának biztosítása, anyagi kiszolgáltatottságának enyhítése kiemelkedően fontos feladat, de mindez a szándék szintjén kevés, ha a szükséges források biztosítása elmarad. Arra kérem a parlamentben helyet foglaló pártok képviselőit, hogy megfelelő módosító indítványokkal támogassák a határozati javaslatot, hiszen az idős emberek, a nyugdíjasok élethelyzetének javítása mindannyiunk fontos feladata.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kökény Mihály államtitkár úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Az egyik dolog, amiért szót kértem, hogy megköszönjem Sisák képviselő úrnak a hangvételét, mert azt gondolom, hogy az ügy komolyságához valójában ez illik. Több dologgal egyetértek azzal kapcsolatban, amit mondott, néhány dologgal kapcsolatban azonban szeretnék most mindjárt megjegyzést tenni. Nincs olyan kötelezettségünk, hogy a gyógyszerekre az Európai Unióban 12 százalékos áfát kell kivetni. A gyógyszer áfaköteles az Unióban, de hogy ennek majd mi lesz a mértéke, és nyilván van lehetőség ennél jóval alacsonyabb áfa alkalmazására, erről majd kellő időben fog dönteni a kormány. Tehát erre azért hívom föl a figyelmet, mert úgy érzem, ez is egy kicsit alkalmas arra, hogy bizonyos félelmek keletkezzenek az emberekben.
Még engedjék meg, hogy egy perc erejéig visszatérjek Mátrai Márta képviselőtársam hozzászólására. Tisztelt Országgyűlés! Azon gondolkoztam el, hogy abban a pillanatban, ha a kormány vagy a Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége programjáról van szó és annak a költségvetési fedezetéről, akkor mindjárt eszükbe jut az ellenzéki oldalon a költségvetési hiány, az államháztartás helyzete és így tovább. De ha önök fogalmaznak meg javaslatokat, akkor természetesen a fedezet oldalról már kevésbé gondolkodnak ilyen komolyan.
Csak szeretném megjegyezni a tisztelt Országgyűlés tájékoztatására, hogy a nyugdíjaknak az EU-átlaghoz történő felzárkóztatására a szolgálati időtől függően 10-25 százalékos, differenciált, nyugdíjba beépülő emeléséről szóló Fidesz-javaslatnak elvégeztük a számítását, és el kell mondanom, hogy a számítás szerint körülbelül 250 milliárd forint az éves többletforrás-szükséglete idei szinten számolva, ami körülbelül annyi, mint a mi teljes évi gyógyszer-támogatási keretünk. Ezt a tájékoztatás kedvéért kellett megjegyeznem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta asszony, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is államtitkár úrnak egy előző mondatához szeretnék hozzászólni, amikor is azt mondta, hogy elkészítettük a nyugdíjtörvényt fedezet nélkül. Az államtitkár úr, amikor kimondta, tudta, hogy nem mond igazat, hiszen a fedezet rendben volt, 350 milliárd forint rendelkezésre állt, mert különben nem tudták volna a béreket, a nyugdíjakat és az egyéb kifizetéseket teljesíteni az elmúlt évben, csak legfeljebb rosszul kalkuláltak, mert kapkodtak, mint ahogy ezt önöktől megszoktuk.
Azonkívül nemzeti hatáskörben van a nyugdíjpolitika, mondta államtitkár úr, egyetértünk. Annál is inkább, mivel ha visszatekintünk 1989-re, Strasbourgba, amikor a Szociális Chartát megalkották, vagy a nizzai csúcsra, ahol létrejött egy olyan megállapodás, amely semmiféle kötelezettséget nem tartalmaz, legfeljebb ajánlásokat fogalmaz meg, és azt mondja, hogy a mindenkori kormány kötelessége, hogy a béreket és a nyugdíjakat felzárkóztassa az európai uniós átlaghoz. Csak az a kérdés, hogy mikor és miből. Ugyanis önök elmulasztották a 2003-as költségvetés tárgyalásakor megtenni azt az első lépést, államtitkár úr, hogy legalább a nyugdíjak felzárkóztatását el tudjuk indítani, mivel valóban kiürült a kassza az év végére, és azt, hogy tervezték volna legalább a 2003-as költségvetésben ezt a felzárkóztatást, bizony sajnos az államháztartás hiánya lehetetlenné tette. Nagyon sajnálom, hogy ez így van, hiszen nem lesz lehetőség a felzárkóztatásra az elkövetkezendő években sem, hiszen látjuk, hogy a hiány növekszik, ugyanakkor nincs fedezet arra, hogy a nyugdíjasoknak ezeket a felzárkóztatási programokat teljesíteni tudják.
Amit még szeretnék elmondani egy rövid idő alatt, amit ön itt az Európai Unióval kapcsolatban mondott nekem: biztos emlékszik rá, államtitkár úr, ezeket a füzeteket (Felmutatja.) nem a Fidesz-kormány készítette. Ezt mindenki megkapta, aki kíváncsi volt rá. Egyértelmű választ kaptak a nyugdíjasok arra, hogy mire számíthatnak az Európai Unióban. Minden kérdésre a válasz: nem. Tehát gyakorlatilag a kormány felelőssége és kötelessége, hogy a nyugdíjakat az európai uniós átlaghoz közelítse, és lehetőleg ne húsz év múlva, mert sajnos a 3,5 millió nyugdíjasnak nincs arra lehetősége, hogy ezt kivárja, hanem minél előbb.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sisák Imre úr, az MDF képviselője.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ön elmondott, az valóban igaz, tényleg nem szükséges nekünk egyébként a 12 százalékos áfa bevezetése a gyógyszerekre, de jó lenne, ha egyébként ez a "nem kötelező" szó, amikor a végrehajtásra kerül sor, akkor is valóban így maradna. Mert hiszen arról is beszéltünk, hogy a gyógyszerek árai nem emelkednek drasztikusan, a nyugdíjasok meg egyáltalán a betegek mégis azt érzik egyébként, hogy a gyógyszeráremelés bizony drasztikus méreteket ölt.
Egy dolgot elfeledtem a hozzászólásom kapcsán. A nyugdíjasok foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésénél a határozati javaslat arra tesz indítványt, hogy az ápolási díj szabályait egyébként kicsit bővítsük, megfelelővé tegyük. Szeretném javasolni, ezt mindannyian tudjuk egyébként, hogy a közgyógyellátási igazolványok nagyon hasznos eszközei a szociálpolitikai intézményrendszernek, ugyanakkor az elmúlt években egyre inkább az tapasztalható, hogy egyre kevesebb gyógyszer az, amelyet a betegek, a közgyógyellátásra rászorultak, az igazolványt használók igénybe is tudnak venni.

(16.20)

Tehát amikor egyébként a nyugdíjasok élethelyzetének javításáról beszélünk, akkor ne csak a nyugdíjakkal, ne csak a foglalkoztatási lehetőségekkel, hanem azzal is foglalkozzunk, hogy a közgyógyellátási igazolványra kiváltható gyógyszerek köre egyre szélesebb lehessen, és erre egyre nagyobb összeget áldozzunk.
A másik dolog pedig: az államtitkár úr elmondta azt, hogy a Fidesz javaslata mintegy 250 milliárd forintos nagyságrendet tenne ki. Én mondtam egy másik számot a Magyar Demokrata Fórum javaslatával összefüggésben. Mi tudjuk, és tisztában vagyunk azzal, hogy ezek óriási nagy számok. Ezek jelentős megterhelést jelentenek az állami költségvetés számára, de én szeretném emlékeztetni a parlamentet arra, hogy akkor, amikor a köztisztviselői bérfejlesztésre, vagy a közalkalmazotti bérfejlesztésre igent mondtunk, a társadalom egy nagyon fontos rétegének adtunk és biztosítottunk ezzel jobb megélhetési lehetőséget, de itt egy sokkal nagyobb rétegről van szó. Tehát én úgy gondolom, hogy a forintális összegek biztosításánál talán nem szabadna fukarkodnunk. Hozzáteszem, azért az állami költségvetés és a gazdaság teljesítőképességének figyelembevétele fontos.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kértem ismét szót, mert szeretném szóba hozni két módosító indítványunkat, pontosan azért, mert nagy valószínűséggel nem fog a parlament elé kerülni, ugyanúgy, mint az összes többi. Az egyik a bírák és ügyészek nyugdíjának felzárkóztatásáról szól, a másik pedig a főiskolai, egyetemi docensek, főiskolai, egyetemi tanárok részére megállapított öregségi nyugdíj rendezése az uniós csatlakozást megelőzően.
Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy bevezetésre került a diplomás-minimálbér. Azok a nagy megbecsülésben hosszú munkát elvégzett emberek, legyenek ezek bírók, ügyészek, egyetemi tanárok vagy főiskolai tanárok, rendkívül alacsony nyugdíjjal mentek nyugdíjba, és úgy gondolom, rendkívül méltatlan az, hogy a diplomás-minimálbér sokkal többet jelent az újonnan munkába álló fiatal diplomásoknak, mint amennyivel azok az emberek rendelkeznek, akiktől tulajdonképpen a szakmát tanulták.
Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy az uniós csatlakozás előtt külön megbecsülésben részesüljenek azok az emberek, akik hosszú életpálya után ezeken a szakterületeken dolgoztak. Nem volt lehetőségük, hiszen a bírók, ügyészek esetében kizárt, hogy más foglalkozást folytathassanak a hivatásuk mellett, legfeljebb oktató tevékenységet vagy tudományos tevékenységet. Éppen ezért fontosnak tartjuk a felzárkóztatást, mégpedig a diplomás-minimálbér arányában, úgy, ahogy az az előterjesztésünkben megfogalmazódott.
Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha a kormány részéről csak azért utasítanák el, mert azt mondják, hogy erre nincs pénz. Akkor hogyan fogunk felzárkózni az Európai Unióhoz? Ez vonatkozik valamennyi nyugdíjasra, és vonatkozik az előterjesztésben megfogalmazott nyugdíjasokra is.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs képviselő úr, az MSZP képviselője.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elkészítettem előzetesen egy felszólalást, leírtam mondanivalóm lényegét, de úgy érzem, hogy a vitának ebben a szakaszában ezt már céltalan volna elővenni és elmondani, éppen ezért azt félreteszem, és megpróbálok az eddig felvetődött kérdésekre némileg válaszolni. Azért mondom, hogy némileg válaszolni, mert nem akarom folytatni a személyeskedő hangnemet, és nem akarom a populista és demagóg felszólalásokat egyenként górcső alá venni, mert méltatlannak tartom a nyugdíjasok érdekeihez. És számháborúba sem kívánok belemenni, mindössze néhány tényt szeretnék elmondani, amellyel felhozott számokat kívánok majd cáfolni.
Mindenesetre szólnom kell néhány szót az előterjesztésről, és azt kell megállapítanom, hogy ennek a legnagyobb erénye az, hogy koherens egészet alkot, továbbá szemléletmódbeli változást tükröz, azért, mert nemcsak a nyugdíjemelés kérdéseivel és en bloc a nyugdíjasokkal foglalkozik, hanem az időskorú társadalom problémáinak egy nagyon jelentős részét öleli fel, mégpedig valóban pontokba szedve, áttekinthető módon, mind általánosságban, mind pedig a részletekre is kiterjedő módon. És van ennek az előterjesztésnek egy nagyon lényeges szakasza, amiről eddig itt még szó nem esett, csak negatív vonatkozásokban, ez pedig a határozati javaslat 5. pontja, ami azt mondja, hogy az Ogy-határozatban foglaltak végrehajtásának határidejét - azt is megadja - értelemszerűen igazítsa a kormány a költségvetési tervezéshez, mégpedig minden év költségvetési tervezéséhez.
Miért fontos ez? Ez azért fontos, mert a hatályos nyugdíjtörvény is azt mondja, hogy a költségvetési törvényben kell az évi nyugellátások emelésének mértékét meghatározni; és ez történik már. Itt utalnék arra is, hogy nem véletlen az, hogy az indexálás módjának a megváltoztatását is javasolja az előterjesztés, azonban éppen akkor lehet reális egy előterjesztés, ha ennek majd a pontos, számszerű adatait, és ennek az anyagi fedezetét a mindenkori költségvetési törvény biztosítani tudja.
S maradjunk a jelennél! Nagyon sokszor felvetődött itt a mai vita során az, hogy közelítsünk az európai átlaghoz, mivel oda megyünk, ott vagyunk az Európai Unióban. Kérem, én néhány számot szeretnék elmondani. Január 1-jén 8,4 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. Nem vitás, tény. A 13. havi első hetének bevezetése plusz 2 százalékot jelent, ez 10,4 százalék. A költségvetés tervezetében 5 százalék inflációval számolunk, ez azt jelenti, hogy 5,4 százalékos reálérték-növekedés következik be ebben az évben, ami igen-igen jelentős. Továbbá, ha visszaemlékeznek az őszi költségvetési vitára, tisztelt képviselőtársaim, akkor emlékezhetnek arra a számra, hogy idén a nyugellátásokra a Magyar Köztársaság Országgyűlése 184 milliárd forinttal többet rendelt, mint ami az elmúlt évben volt.
És most egyetlenegy mondattal vagy egy kis gondolattal szeretnék arra a bizonyos bónusz 3-3 százalékra visszatérni, amit Mátrai képviselő asszony nemcsak itt most, hanem minden sajtótájékoztatóján állandóan a szemünkre hány, és azt mondja, hogy például ebben az évben kivettünk 17 ezer forintot a nyugdíjasok zsebéből. Mi ez a 3-3 százalék? Ez, kérem szépen, azt jelenti, hogy 1999-ben a 18,4 százalékos nyugdíjemelés helyett átlagosan 14,2 százalék nyugdíjemelést szavazott meg az Országgyűlés az egyoldalú kormány-előterjesztés alapján, ami azt jelentette, hogy évi 4,2 százalékkal csökkentette a nyugdíjak összegét, ami négy évre számolva - 4?4=16, 4?2=8 - 16,8 százalék veszteséget jelent. Ezzel nagy kegyesen, a bónusszal 2000-ben és 2001-ben 3-3 százalékot visszapótoltak a törvényes nyugdíjemelés mértéke fölött. Ezek tények, tisztelt képviselő asszony, én azt hiszem, hogy ezeken nem kell vitatkozni.
A másik dolog pedig az, hogy a kétéves költségvetés hatálya 2002. december 31-én lejárt, az attól kezdődően nincs. Attól kezdődően jön a 8,4 százalék, meg jön a 10,2 százalék. Én a 19 ezer forintról már nem is beszélek, csak annyit jegyeznék meg, hogy az nem 52 milliárd forint volt, hanem 59,9 milliárd forint, mert 3 millió 150 ezer nyugdíjas, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő kapta meg ezt az összeget.
Szeretnék arra is utalni, hogy az önök által oly sokszor szidott és mindig negatíve beállított méltányossági nyugdíjemelésre is 1,3 milliárd forintot fordít ebben a két évben a költségvetés, és tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem oldja meg a problémát, és azt is tudjuk, hogy amit eddig tettünk, az nagyon kevés. De azt nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy a lehetőségeket meghaladó módon emeljük a nyugdíjak vásárlóértékét. Ha most azt mondom, hogy 5,4 százalék 2003-ban a nyugdíjak reálértékének növekedése, akkor tessék ezt szembeállítani a gazdasági fejlődés tervezett 4-4,5 százalékos növekedésével. Tehát még a tervezett mértéket is jelentősen meghaladja a nyugdíjak reálértékének emelkedése.

(16.30)

Egyetlenegy mondattal hadd utaljak vissza 2000-re. Mennyi volt 2000-ben a magyar gazdaság teljesítőképességének növekedése? 5,2 százalék. Mennyi volt ezzel szemben a nyugdíjak reálértékének emelése? Egyes számítások szerint 0,9 százalék, bizonyos KSH-adatok szerint pedig 1,1 százalék. Nos, akkor hogyan lehetett a lehetőségekhez képest mindent megtenni és mindent megadni?
Visszatérve az uniós dolgokra, nem szabad valamit figyelmen kívül hagyni, és ezt is el kell mondanunk: azt, hogy a magyar árszínvonal az uniós árszínvonalnak a 47 százalékát teszi csak ki. Tehát ez azt jelenti, hogy vásárlóérték-paritáson jobb a helyzet, mint ha azt a nominálértékekkel vetjük össze, mert ha a vásárlóparitáson gondolkodunk, akkor azt nagyon jól tudjuk, hogy ami kint 100 forint, az itt 47 forintból elérhető. Igaz, hogy ezek is átlagok, és sok mindent eltakarnak, de akkor is igazak.
Nyugdíjas fogyasztói kosár - az államtitkár úr már válaszolt rá -, ez igenis megjelent tavaly a novemberi 1 százaléknál. Nem lehetett belőle többet kihozni, mert a KSH nem tudott kedvezőbb adatokat produkálni. Vitatkozunk; a nyugdíjasok szövetsége és az érdekvédő szervezetek vitatkoznak a KSH-val azért, mert a nyugdíjas-társadalmat nem lehet egységes, homogén tömegként kezelni, mert differenciálni kell életkor szerint, családi állapot szerint, vidéken, tanyán élés szerint, városban élés szerint, és az ezzel kapcsolatos speciális fogyasztókosarak elkészülte még nem történt meg, nem is biztos, hogy a jelenlegi megfigyelési adatok alapján ezt nagyon pontosan meg lehet állapítani.
Tisztelt Országgyűlés! Nagy vita folyik az érdekvédelmi szerveken belül is arról, hogy az indexálás mértékében mi kerüljön nagyobb hangsúllyal előtérbe: a nettó jövedelemkiáramlás vagy pedig a fogyasztói árnövekedéssel kapcsolatos dolgok ellensúlyozása. Kétségtelen dolog, hogy az elmúlt néhány évben az úgynevezett “sír-nevet” módszer, ami ugye élt korábban, 1999-ig, kedvezőbb lett volna, mert a bérkiáramlás magasabb volt, mint amilyen az infláció mértéke. Ha azonban a vásárlóérték megőrzését nézzük, akkor valamilyen módon figyelembe kell venni a nyugdíjasok speciális fogyasztásából adódó adatokat, és ugyancsak nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy fokozatosan közelíteni kell egyébként a bérkiáramláshoz az indexálás terén.
Ez egyik évről a másikra nem oldható meg, mint ahogy a 13. havi nyugdíj bevezetése sem oldható meg egyik évről a másikra, és nem is ígérte senki, hogy egy év alatt fogjuk bevezetni; minden dokumentumban az szerepel, hogy ez a ciklus végéig, tehát 2006-ig fog megtörténni. Képviselő asszony, én legalább száz fórumot tartottam, és kérdezze meg mindenkitől, ezt mondtam én is, de nemcsak én, hanem a kormány valamennyi tagja és valamennyi képviselőtársam is ezt mondta.
Befejezésképpen, köszönöm szépen, tisztelt elnök úr; azt hiszem, hogy egy nagyon korrekt, nagyon jó előterjesztés vitája folyik, és szeretném, ha ilyen hangnemben is folyna tovább.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánom demagógiával megsérteni Csákabonyi képviselőtársamat, hiszen nagyon régóta ismerjük egymást, viszont egy-két gondolatot el kell hogy mondjak.
Azt mondta, hogy az időskor társadalmi problémáit öleli fel ez az előterjesztés, ebben teljes mértékben egyetértünk, hogy valóban hosszasan sorolja, mintegy két és fél oldalon keresztül. Nekünk problémánk csak azzal van, hogy megoldást nem tartalmaz. Ismét ajánlom mindenkinek a figyelmébe az indokolást - önmagáért beszél, hölgyeim és uraim. Tehát ha a jelenleg hatályos törvény keretén belül kívánják ezt megoldani, akkor az időskorúak felzárkóztatása nem fog megvalósulni.
Aztán azt mondta a képviselőtársam, hogy majd a költségvetés tárgyalásakor a kormány ezt nyilvánvalóan ahhoz fogja igazítani. Kíváncsi leszek majd a költségvetés tárgyalására, hiszen a költségvetéshez már nagyon sok mindent kell igazítani; itt csak említeni szeretném a koppenhágai csúcson el nem ért eredményt, amikor egy eurócenttel sem hoztak többet haza a magyar családi gazdaságoknak, mint amennyi járt. A 30 százalékot is a 2003. év végi, 2004-es költségvetésből kell pótolni, és majd meglátjuk, hogy akkor mennyi jut a nyugdíjakra.
Aztán a 13. havi özvegyi nyugdíj és a méltányossági nyugdíj - hát ha valami demagógia, akkor ez biztos, hogy az. A 13. havi nyugdíjat önök kifizették, ki fogják fizetni, csak éppen a nyugdíjasok arra számítottak - hiszen a kampány során ez hangzott el, képviselő úr, hogy ki fogják fizetni, határidő nélkül -, hogy 2002-ben meg fogják kapni. Az özvegyi nyugdíjasoknak is ígértek 50 százalékot. A méltányossági nyugdíj, képviselő úr: több százezer ember áll sorba (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a beadott méltányossági nyugdíjemelési kérelmek esetében 80 százalékát becsapták az embereknek. Nagyon sajnálom, hogy ez így van. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európa Tanács szociális bizottságának raportőreként készítettem nemrég egy jelentést az idősödő társadalmak szociális kihívásairól, amit nagy örömömre, és persze a szakértők örömére, akik segítettek ebben, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése nemrég, ha jól tudom, egyhangúlag elfogadott. Ez ad bátorságot számomra arra, hogy erről a kérdésről talán tágabb összefüggésben beszéljek, és ígérem előre, hogy ebben a hozzászólásban nem kívánok az előző kormány időszakával semmilyen tekintetben sem foglalkozni.
Azt szeretném röviden mondani, még ha ez esetleg talán populista kijelentésnek is hat, hogy biztosak lehetünk benne, Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella előterjesztésének címével egy kis szójátékot folytatva, hogy a nyugdíjasok helyzete és életminősége az Európai Unión belül közép- és hosszú távon jelentősen javulni fog; az idősödő magyar társadalom sokkal jobban fog élni az Európai Unióban, mint ha valamilyen balszerencse folytán kimaradtunk volna az Európai Unióból. Nyilvánvaló, hogy rövid távon is - rövid távon értve a mostani kormányzati ciklust - a nyugdíjasok már bizonyos mértékben érezni fogják az uniós csatlakozás előnyeit; irreális lenne persze azt mondani, hogy holnaptól burgenlandi, ausztriai viszonyok között élnek.
Ahogy itt a kétpercesekben - amelyeknek a hangulata óhatatlanul más, mint egy hosszabb felszólalás - én már próbáltam utalni rá, ennek egyik garanciája mindenképpen az, hogy a jövedelmi szint Magyarországon emelkedni fog, tavaly és idén is emelkedtek már a reálbérek. És ha Magyarország része lesz az európai gazdasági egységnek, az a több milliárd eurós fejlesztési összeg, amely már 2007-ig biztosan megérkezik Magyarországra, bekerül a magyar mindennapi gazdaságba, akkor a jövedelmek növekedni fognak, ennek következtében a sokat emlegetett indexálás miatt a nyugdíjak értéke is növekedni fog. Ezen túl, ha a magyar kormány el akarja érni, hogy a forintot mielőbb az euró váltsa fel, akkor szigorú inflációs követelményeket kell betartanunk, ennek következtében tehát az infláció elszabadulása elemileg nem érdeke semmilyen józan magyar kormánynak vagy gazdasági szereplőnek. Szeretnék emlékeztetni egyébként arra, hogy épp a mai lapban jelent meg a Nemzeti Bank vezetőjének az a nyilatkozata, hogy idén az elmúlt 26 év legalacsonyabb inflációja várható, és ebben persze sok kormánynak az erőfeszítése benne van.
De én, tisztelt képviselőtársaim, nem tartom helyesnek azt a szemléletet sem, amely a nyugdíjasokat mintegy kiemeli az egész magyar társadalomból. Ha a fiatalok és a középkorúak helyzete javulni fog, ha tízezrek fognak dolgozni külföldön úgy, hogy hazajönnek, hazautalják a pénzt természetesen, hiszen már nincs vasfüggöny, megszűnik a vízumkényszer is, akkor ennek nyilvánvalóan a nyugdíjasok is haszonélvezői lesznek. Aki egyébként az európai uniós kampányban részt vett, az tudja, hogy akárhányszor elkezdtünk a nyugdíjasok helyzetéről beszélni, maguk a nyugdíjasok álltak fel, és azt mondták, hogy ez mind szép, amit a képviselő úr elmondott, de inkább arról beszéljen, igaz-e, hogy a gyerekeink vagy az unokáink ingyen tanulhatnak az egyetemen, mert ha az ő helyzetük javulni fog, akkor mi is elégedettek leszünk ezzel. Azok a nyugdíjasok legalábbis, akikkel én találkoztam, miközben joggal várják a nyugdíjak emelését természetesen, hosszú távon a fiatalabb nemzedékek jólétében és boldogulásában érdekeltek.
Az a vitatéma, ami itt felmerült, és amivel az én szerény Európa tanácsi jelentésem is foglalkozott, az idősödő társadalmak szociális kihívásai, természetesen súlyos és létező probléma.

(16.40)

Szerencsére az európai társadalmakban az emberek egyre tovább élnek, de nyilvánvalóan szembe kell találni magunkat ezzel a problémával, és sajnálatosan egyre kevesebb gyerek születik Európában. Ez is egy olyan tendencia, amely a volt szocialista és a mindvégig a Nyugathoz tartozó országokban tized százalékig azonos módon folytatódik. Tehát sajnos az ipari társadalmak természetes következményének kell venni, hogy miközben örömtelien tovább élnek az emberek, sajnos egyre kevesebb gyerek születik, és ilyen körülmények között az egész szociálpolitikát, nyugdíjpolitikát, foglalkoztatáspolitikát át kell gondolni, felül kell vizsgálni.
Ezért anélkül, hogy a képviselő asszony nevét megemlíteném, azt hiszem, hogy akár konzervatív, akár baloldali kormányok teszik, nagyon helyesen teszik, ha például az előnyugdíjjal, a korai nyugdíjjal szemben arra biztatják az embereket, hogy természetesen egészséges munkakörülmények között, megfelelő bérért, de tovább dolgozzanak. Hiszen ha úgy alakulnának a demográfiai adatok és a nyugdíjba vonulási szokások, ahogy jelenleg, akkor elérnénk azt, hogy egy aktív dolgozóra két vagy esetleg három nyugdíjas is jutna. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a legzseniálisabb kormányzat sem tudna minden nyugdíjasnak megfelelő nyugdíjat adni.
Egyébként a jelenlegi nyugdíjasoknak - talán ez az, amit ebben a vitában nem mindenki vett észre vagy nem fontolt meg - az az érdeke, hogy minél több ember dolgozzon ebben az országban, és a jelenleg még aktív korúak minél tovább maradjanak a munkaerőpiacon, hiszen akkor egyrészt a befizetett nyugdíjjárulék annyival magasabb, másrészt annyival kevesebb ember veszi igénybe az így kifizetett nyugdíjakat. A nyugdíjasok érdeke egyébként egy olyan prosperáló társadalom, amelyben minél többen dolgoznak, minél jobban élnek és keresnek. Hozzá kell tenni azt is: annak ellenére, hogy a munkanélküli-statisztikáról mit gondolunk, Európában gyakorlatilag sehol nem olyan alacsony a foglalkoztatási szint, mint Magyarországon. Ez többek között annak is betudható, hogy a munkanélküliséggel szemben az előnyugdíjba vonulás, a korai nyugdíjba vonulás rövid távon megoldásnak látszott, hosszú távon sajnos a nem foglalkoztatottságot erősíti, és más hagyományokat, tényezőket is, amelyeken lassan mindenképpen változtatni kell.
Én tehát nem arra biztatnám a kormányzatot, hogy az előnyugdíj intézménye mellett mindenképpen tartson ki, nem is arra, hogy legyen vak és süket a nyugat-európai változásokkal kapcsolatban, éppen ellenkezőleg, azt mondanám: vegyük észre, hogy egész Európában megváltozóban van a szociális gondolkodás. Ennek az egyik eleme az, hogy garantálni kell a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának az értékállóságát és a reményeink szerinti, tervek szerinti további emelését, ugyanakkor meg kell teremteni azt, hogy a ma még aktívan dolgozó középkorúak, akiket egyesek időskorúaknak is mondanak, minél tovább értelmes elfoglaltságot találjanak maguknak. Ez nyilvánvalóan akkor sikerül, ha egyrészt egészséges munkakörülményeket teremtünk, amelyek között az emberek jól érzik magukat és szívesen dolgoznak, másrészt pedig ha a foglalkoztatási formák tekintetében sokkal nagyobb változatosságot engedünk meg magunknak.
A távmunka mindenképpen egyike a legfontosabb új lehetőségeknek, amelyhez az elektronika technikai lehetőségeket kínál. A részmunkaidős foglalkoztatás nagyon sok ember számára megoldást jelenthet. Aki ismeri azokat a munkaerő-piaci tendenciákat, amelyek Nyugat-Európában kirajzolódnak: annak egészen természetes része az, hogy valaki egy évig nem dolgozik, aztán két-három évre ismét visszatér a munkahelyére dolgozni. Ez különösen ideális az olyan fiatal nyugdíjasoknak vagy nyugdíjas korúaknak, akik körül unokák vannak; és természetesen más megoldások is vannak az egész Európai Unióban.
Azt gondolom, ha kevesebb, mint egy éven belül az Európai Unió részei leszünk - immár minden valószínűség és terv szerint -, akkor nem megijednünk kell a Nyugat-Európában látható változásoktól és válságoktól, és nem kiragadni kell azt a példát, hogy sztrájkolnak vagy nem sztrájkolnak - egyébként a szakszervezetek, nagyon helyesen, harcolnak a munkavállalók és a nyugdíjasok jogaiért -, hanem a nyugat-európai legmodernebb, legkorszerűbb szociálpolitikai gondolkodással együtt kell nekünk is felkészülni a változásokra. Egy olyan társadalomban fogunk élni, amelyben az emberek jelentős része középkorú vagy idős, az emberek több mint egyharmada 60 év feletti lesz - nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatási és az egészségügyi ellátást is az ő képükre kell átformálni.
Egy dolog az, amit az idősek mindebből vigaszként levonhatnak: közismert tény, hogy a legaktívabb, legszorgalmasabb választók az idősebb és a nyugdíjas korosztályból kerülnek ki, ezért azt hiszem, ostoba az a kormány és az a politikai párt, amelyik nem veszi hosszú távon figyelembe a nyugdíjasok érdekeit.
A Magyar Szocialista Párt legjobb meggyőződésem szerint bizonyosan figyelembe veszi a nyugdíjasok érdekeit, és ez az előterjesztés, ahogy az egyik kormánypárti képviselőtársam, Csákabonyi Balázs maga is mondta, talán nem pontosan idézem a szavait, egy szerény előrelépés ebben. Nyilván nem megoldás húsz év gondjaira előre, de mindenképpen előrelépés. S ahogy Sisák Imre képviselőtársam mondta - nagyon örültem is neki -, a módosító indítványokkal együtt reményeim szerint a parlament minden jó szándékú tagja támogatni fogja.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Módosító indítványokat mi is be fogunk adni, bízom abban, hogy a kormánypárti képviselő hölgyek és urak támogatni fogják.
Ezenkívül természetesen nagyon fontosnak tartjuk az időskorúak mellett a családok felzárkóztatását is, természetesen a mostani aktív korúakét, és ha megjelenik a parlament előtt egy ilyen előterjesztés, akkor természetesen támogatni fogjuk.
Azonkívül azt mondta a képviselő úr, hogy dolgozzanak tovább az emberek - ez nagyon fontos dolog. A Jóisten adja, hogy egészségben hosszú éveket éljenek meg, és dolgozni tudjanak. Mi is ezt szerettük volna, hiszen ezért támogatta a polgári kormány 2001-től, hogy az adóalapba ne számítson bele a nyugdíj - hiszen ezt a Bokros-csomag áldásos tevékenysége miatt összevontan adóztatták -, és ez nagyon fontos lépés volt.
Mivel kitekintett a képviselő úr az Európai Unió gyakorlatára, ezért én szeretnék néhány gondolatot még ezzel kapcsolatban mondani. Nevezetesen biztosan ismeri a képviselő úr a nemzeti fejlesztési tervet, mégpedig ennek a szociálpolitikai fejezetét, hiszen ez a nemzeti fejlesztési terv a nemzeti stratégia dokumentuma, amelynek az elkészítéséért a magyar kormány a felelős. Nekem csak egyetlenegy gondom van ezzel, ugyanis ez a nemzeti fejlesztési terv azt mondja a szociális területhez igazodóan, hogy az Európai Uniónak benyújtandó nemzeti fejlesztési terv műfaja, az Unió támogatási prioritásai miatt, nem teszi lehetővé a csatlakozó országokban a szociális terület súlyához és súlyosságához illeszkedő támogatást. Van benne egy olyan kitétel, hogy erre az általános fejlesztési terv fog majd lehetőséget biztosítani, amelyet a kormány készít elő, de ennek se híre, se pora. Gyakorlatilag tehát a mai napig nem tudjuk, hogy a nemzeti fejlesztési stratégia mellett az általános fejlesztési terv mit fog majd nyújtani azoknak az embereknek, esetleg nyugdíjasoknak, magyar családoknak, akik nem fértek bele ebbe a szociális hálóba, amit ez a stratégiai program takar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és amihez az Európai Unióból, a strukturális alapokból kívánnak pénzeket behozni.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs úr, az MSZP képviselője.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én csak egyetlenegy dologra szeretnék reagálni, ami már többször elhangzott, mégpedig hogy Ausztriában, Franciaországban, más uniós államokban milyen elégedetlenség van, sztrájkhullám söpör végig a nyugdíjkorhatár emelése és a nyugdíjasok járandóságának a csökkentése miatt, legalábbis ennek a kilátásba helyezése miatt.
Nos, én örömmel szeretném jelezni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy Magyarország ezen az égető problémán jelentős mértékben túl van, mert az 1997. évi nyugdíjreform azokat a szükséges lépéseket, amelyekkel meg lehet előzni a nagy bajt, a nagy problémát, már megtette. Annak ellenére is igaz ez, hogy volt az elmúlt ciklusban néhány olyan törvénymódosítás ezzel kapcsolatban, ami nem ennek a nyugdíjreformnak a zökkenőmentes folytatását célozta, hanem bizonyos mértékig gátolta is ezt. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy 2017-ig nálunk ezzel az elosztó-kirovó rendszerrel is biztosítottak az öregségi nyugdíjak zavartalan kifizetéséhez szükséges pénzeszközök, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy ha netán hiány keletkezne a nyugdíjkasszában, akkor az állami költségvetés ezt mindig, minden esetben pótolni fogja.
Éppen ezért azt hiszem, nem jó összehasonlítás napjainkban az ott megkésett folyamat példaként történő említése, amelyen hál' istennek Magyarország már jelentős mértékben túl van.
Köszönöm szépen.

(16.50)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is mindig érdekes megtapasztalni, ahogy a tévéközvetítés befejeződik, akkor a vita szakmaibb és higgadtabb lesz. Ezt mindig meglepetve - vagy talán érthetően is - látom.
Azt szeretném mondani Mátrai Márta képviselő asszony hozzászólására, hogy azokban a konkrét támogatási összegekben, amelyeket a következő három évben Magyarország kap, név szerint szerepel egy szociális alap sok száz millió euróval, amelyet alapvetően munkahelyteremtésre fordítunk. Ezen túl a szociálpolitika tágabb értelmezésével érdemes a választ keresnünk. Az Európai Unióban - ahogy elhangzott - nincsenek közvetlen szociálpolitikai direktívák, de például a regionális különbségek csökkentése - amihez az Európai Unió nagyon komoly pénzeket ad - vagy az infrastrukturális fejlesztések is kihatnak azoknak az embereknek az életmódjára, életszínvonalára, magyarán: társadalmi-szociális helyzetére, akik azokban a térségekben élnek, amelyek nemrég még nagyon elmaradottak voltak, és néhány év vagy évtized alatt felzárkóztak. Aki Dél-Spanyolországban él, minden szociálpolitika nélkül sokkal jobban él, mint a szülei vagy a nagyszülei, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy hatalmas gazdasági fellendülés következett be adott területen. Ugyanez vonatkozik az olyan speciális programokra is, mint, mondjuk, a romák felzárkóztatása, ami bizonyos tekintetben nem szociálpolitikai kezdeményezés, de a kihatásaiban mindenképpen annak tudható be.
Ezenkívül pedig az európai uniós csatlakozásról érdemes tudni, hogy egy mozgó célpontra készülünk vagy - más kifejezéssel - lövünk. Az Európai Unión belül elég erős azoknak a hangja - többek között a Konvent magyar szocialista képviselője, Vastagh Pál is ezek közé tartozik -, akik szeretnék, ha az Európai Unión belül a szociális kötelezettségek és vállalások erősebbek lennének, mint jelenleg, és tulajdonképpen az Unió alkotmányában is megjelenne a szociális elköteleződés fogalma.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselője.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Csákabonyi képviselőtársam csak azt erősítette meg, amiről az előbb hosszasan beszéltem, nevezetesen, az 1997. évi LXXXI. törvényről, amely 1998. január 1-jén lépett hatályba. Ez a nyugdíjtörvény, amely a jövőben nyugdíjba menőkre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Beszélt még az elosztó és kirovó rendszerről. Én viszont azt mondom, hogy e mellett a nyugdíjtörvény mellett elment az idő, mivel 1994-ben lett megfogalmazva, közben az európai uniós csatlakozás miatt számtalan tárgyalást folytattak, s folytattunk mi is. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az Unióhoz való csatlakozás pillanatától új nyugdíjreformra és új nyugdíjtörvényre van szükség, de mindenekelőtt szükség van arra, ami a felzárkóztatást szolgálja.
Nekem, nekünk a benyújtott képviselői indítvánnyal csupán egyetlen problémánk van, nevezetesen az, hogy csak az 1997. évi LXXXI. törvény keretén belül tudja elképzelni a nyugdíjak rendezését. (Dr. Csákabonyi Balázs: Ez nem így van!) Bent van az indokolásban, képviselő úr. Éppen ezért mondom azt, hogy e törvény keretén belül az európai uniós felzárkóztatáshoz a nyugdíjak nem fognak elérni, pontosan azért nem, mert ez erre nem ad lehetőséget.
Ezért kellett volna elfogadni a módosító indítványunkat, amely lehetőséget teremtett volna a kormánynak arra, hogy áttekintse a jelenleg hatályos jogszabályokat, és december 31., de lehetőleg még karácsony előtt meg tudtuk volna tárgyalni azokat a jogszabály-módosításokat, amelyek a nyugdíjak felzárkóztatását lehetővé tették volna az európai uniós átlaghoz, vagy legalább megközelítőleg felzárkózhattak volna a már nyugdíjban élő nyugdíjasok nyugdíjaival az Európai Unióban nyugdíjban élő emberek nyugdíjához. Ez lett volna a tisztességes, mert a jelenleg hatályos törvény erre nem alkalmas.
Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs, az MSZP képviselője.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akarom húzni az időt, de azt hiszem, hogy nem egy törvényről beszélünk. Ugyanis éppen az 1997. évi LXXXI. törvény határozza meg a nyugdíjemelés mértékét is, és a mindenkori költségvetési törvény hatáskörébe utalja. Pontosan azt kell módosítani ahhoz, hogy a felzárkózással kapcsolatban lépéseket tehessünk. Ezzel nagyon koherens az országgyűlési határozati javaslat. Téved a képviselő asszony, amikor azt mondja, hogy ez majd csak a jövőben nyugdíjra vonulókra terjed ki. Nem így van. Ez írja elő a hatályos nyugdíjak gondozását is. El kellene olvasni!
Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatván, összegezvén és számítván a fölszólalások tartalmát, engedtessék meg felhívni a figyelmet arra, hogy bár az alaphang úgy alakul, formálódik, hogy itt szociális vállalásokról és elkötelezettségekről van szó, persze; mégsem volna kívánatos, ha megfeledkeznénk arról, amit Mátrai Márta képviselő asszony ismételten vissza-visszahozott - hallgattam itt is meg a rádióban is -, hogy itt arról van szó, hogy a nyugdíjalap nem valamiféle természeti adottság, ami égi vagy földi valami révén ott van és elosztjuk, hanem olyasvalami, amit - mint nagyon jól tudjuk - befizetünk. Azok, akik éppen munkások, befizetnek, azok pedig, akik nyugdíjjogosultak, kapnak belőle.
S mitől függ az, hogy mennyit lehet kapni belőle? Tudom, hogy Csákabonyi képviselő úr ezt tudja, mégis lehet, hogy sokan félreértik, akik őt hallgatják, hogy azért van rendben, mert az 1997. évi törvény kimondta, hogy rendben van, és rendelkezett róla. Hát egek ura! Rendelkezett róla, de mi történik, ha a paraméterek változnak? Csak egy-kettőt említek: tovább élnek az emberek. Hála istennek, egészségesedünk, és tovább élünk. Ez azt jelenti, hogy tovább lesz nyugdíjigény. Továbbá ha olyan jeleket kapunk - és reméljük, hogy téved a Nemzetközi Valutaalap, az IMF -, hogy Magyarországon azok a makrogazdasági paraméterek, amiket szeretünk, mégse úgy lesznek, akkor kevesebb jön be, több megy ki.
Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne keltsünk a magyar polgárokban olyan érzést, hogy itt minden rendben van, csak az Országgyűlés bölcsessége hiányzik hozzá - és akkor élhetünk boldogan, mindörökké. Vannak hézagok és hiányok.
Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Kósáné Kovács Magda képviselő asszonyt, kíván-e reagálni az elhangzottakra.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Béki Gabriella kíván reagálni.

ELNÖK: A másik előterjesztőnek, Béki Gabriellának adom meg a szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A reagálásom nagyon rövid lesz. Egyrészt szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak a felszólalását, akik nagyon pozitívan és konstruktívan álltak hozzá a javaslathoz. Másrészt szeretném a sajnálatomat kifejezni azzal kapcsolatban, hogy ezúttal sem tudtuk elkerülni, hogy legyen néhány felszólalás, amelyik személyeskedő elemeket tartalmazott.
Végezetül azt a reményem szeretném kifejezni, hogy készülnek módosító indítványok a beterjesztett anyaghoz, amelyek mentén tovább alakíthatjuk, csiszolhatjuk az idős emberek javára a tervezetet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról a következő ülésünkön határozunk. A részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Vissza az előző szintre