Ki jogosult a baleseti rokkantsági nyugdíj
igénybe vételére?
Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén
jár.
Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével,
illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, sérülése
alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.
Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét
hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette,
és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb
a megrokkanás előtti kereseténél.
Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét
ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem
dolgozik, vagy szilikózisveszély-mentes munkakörben, illetőleg munkahelyen
- nem rendszeresen dolgozik, vagy
- keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
A baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a rokkantsági
nyugdíj megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint, vagy ha
az kedvezőbb, az igénylő kérelmére a balesetet megelőző egyévi,
nyugdíjjárulék alapját képező kereset alapján kell meghatározni.
A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a
szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően
- a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének
a hatvanhét – szilikózis miatt az ötven – százalékát elvesztette,
de nem teljesen munkaképtelen,
- a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,
de mások gondozására nem szorul,
- az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,
és mások gondozására szorul.
A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az előzőekben ismertetett
rokkantsági csoportok sorrendjében a
havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetőleg hetven százaléka.
A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve
után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél
azonban több nem lehet.
A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas
munkaképesség-csökkenése a hatvanhét – szilikózis miatt az ötven
– százalékot már nem éri el.
Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra
jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete
négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet
a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A
baleseti sérült részére ebben az esetben – a baleseti rokkantsági
nyugdíj helyett – 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.
Ki jogosult a rokkantsági nyugdíj igénybe vételére?
Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki
- egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás
következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette
és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható,
- a szükséges szolgálati időt megszerezte, és
- rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb
a megrokkanás előtti keresetnél.
Az öregségi – ideértve az előrehozott öregségi nyugdíjat
is – és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem
jogosult.
Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak, aki saját rokkantságát
szándékosan okozta, továbbá annak sem, aki a reá irányadó öregségi
nyugdíjra jogosító korhatárt elérte,
kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy
rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.
A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő
22 éves életkor betöltése előtt 2 év,
22–24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben
3 év,
25–29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben
4 év,
30–34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben
6 év,
35–44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben
8 év,
45–54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben
12 év,
55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben
16 év.
Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő
180 napon belül szolgálati időt szerzett és huszonkét éves kora
előtt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult
rokkantsági nyugdíjra.
Ki tekinthető rokkantnak?
Az a rokkant, aki
- a negyvenötödik életévét, illetőleg 1993.
július 1-je előtt az ötvenötödik életévét már betöltötte és legalább
tízévi,
- 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-je előtt az
ötvenötödik életévét betölti és legalább tizenöt évi
szolgálati idővel rendelkezik, rokkantsági résznyugdíjra jogosult.
A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő
megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell
figyelembe venni.
Az, aki a megrokkanáskor betöltött életkora szerint
szükséges szolgálati időt nem szerezte meg,
rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban
az előírt szolgálati időt megszerezte és ezt követően szolgálati
idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs.
E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.
Abban az esetben, ha az igénylő korkedvezményre
jogosító és egyéb szolgálati időt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz
szükséges szolgálati időnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító
idő alapján történő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben
eltöltött minden évet egy és negyedévként kell számításba venni.
Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant,
rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában
betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte,
és rendszeresen nem dolgozik,
vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző
kereseténél.
A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal
nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye
szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról
nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés
napját kell tekinteni.
Ha az igénylő végkielégítésben részesült, a rokkantsági
nyugdíjra jogosultsága a végkielégítéssel meghosszabbodott biztosítási
idejének napját követő napon nyílik meg.
A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött
életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától
és a rokkantság fokától függ. A rokkantság fokának megfelelően
- a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de
nem teljesen munkaképtelen,
- a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,
de mások gondozására nem szorul,
- az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,
és mások gondozására szorul.
A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az előzőekben ismertetett
rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminckét
és fél, negyvenkettő és fél, illetőleg negyvenhét és fél százalékánál.
A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező
havi átlagkeresetnél több nem lehet.
A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati
idő után a III. rokkantsági csoportban az öregségi nyugdíj mértékével
azonos.
A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi
átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával
több, mint a III. rokkantsági csoportban.
A 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított
rokkantsági nyugdíj legkisebb összege évenként a januári nyugdíjemelés
mértékének megfelelően évenként egyszer, január 1-jétől emelkedik.
Az igényt az e célra rendszeresített
nyomtatványon a megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási igaz-gatósághoz
kell benyújtani, az orvosi feltételek elbírálását az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár Orvosszakértői Intézete illetékes bizottsága végzi, jogosultság
esetén a határozattal megállapított ellátást a Nyugdíjfolyósító
Igazgatóság folyósítja.
Vissza az
előző szintre
|
