2003 tavaszán a Fővárosi Önkormányzat támogatásával a Studio Metropolitana Kht. megbízásából a Double Decker Kft. reprezentatív felmérést készített a fővárosi idősek életéről. Kíváncsiak voltak arra, hogy milyen problémákkal küzdenek a nyugdíjasok a nagyvárosi környezetben, és milyen típusú intézkedésekre, támogatásokra lenne szükségük. Az eredményeket 2003 június 3-án sajtótájékoztatón ismertette Ongjerth Richárd a Studio Metropolitana Kht. ügyvezető igazgatója és Bihary Gábor a Fővárosi Önkormányzat Európai Uniós Integrációs és Külügyi Bizottságának elnöke. Az alábbiakban a felmérés eredményeinek összefoglalóját adjuk közre.

Idősként Budapesten

A kvantitatív kutatásba 500 fő került be, akik 60 évnél idősebbek (azok nemi, életkori és területi megosztásánál a KSH adatai voltak irányadók).

I. A minimálbér körül

A megkérdezettek többségének egy főre eső nettó havi jövedelme 40.000 Ft, és ez az összeg a családok kevesebb, mint ötödében haladta meg a 70.000 forintot.

Az összeg felhasználását a kötött kiadások teszik ki, vagyis az élelmiszerre és lakásfenntartásra költött összeg a megkérdezett háztartások harmadában a teljes jövedelem 80-100 százalékát emészti fel, s a családok mindössze 11%-ában marad 50 százalék alatt.

II. Budapesten élni – „Megszokás és ide tartozás”

A megkérdezettek körülbelül háromnegyede jónak vagy elfogadhatónak ítélte a fővárosi életet, életkörülményeket.
A pozitív érvek elsősorban érzelmi eredetűek, a családhoz, a megszokáshoz, a lakóhelyhez való kötődéshez és az elérhetőséghez fűződnek.
A negatív érvek ezzel szemben konkrét, jól körülírt problémákat sorakoztatnak föl: piszkosság, légszennyezettség, nagy forgalom, a zsúfoltság és közbiztonság hiánya.

III. Közlekedési szokások

Egy átlagos hétköznapon a megkérdezettek 14%-a, egy átlagos hévégi napon viszont közel fele (46%) nem közlekedik, nem mozdul ki otthonról. Azok, akik kimozdulnak otthonról jellemzően kb. másfél órát töltenek közlekedéssel akár hétköznapról (85-103 perc), akár hétvégi napról (92-114 perc) van szó.

A válaszadók jellemzően reggeltől késő délutánig közlekednek, az életkor előrehaladtával ez a délelőtti órákra koncentrálódik. A belső kerületekben élők főleg metróval, a külső kerületek lakói autóbusszal közlekednek. A kedveltség tekintetében egyértelmű a metró fölénye.

Környezetbarát autóbuszok, fedett várók

A tömegközlekedés javításával kapcsolatban az idősek az autóbuszok környezetbarát járművekre cserélését, a járművek tisztaságának javítását, és fedett várók kialakítását emelték ki. A négyes metró megépítését a válaszadók négyötöde tartotta fontosnak.
Érdekes, hogy a buszjáratok sűrítését az környezeti, illetve utazási, átszállási körülmények javításánál kevésbé preferálták.

IV. Közbiztonság – „Több rendőrt az utcákra”

Az idősek otthonukat biztonságosnak érzik, különösen veszélyesnek pedig csak az aluljárókat tartják az esti órákban. A Studio Metropolitana korábbi kutatásai (ifjúságkutatás, illetve külföldiek véleménye a fővárosról) ugyanezt az eredményt hozták. Az aluljárókat tartják a lakók a legkevésbé biztonságosnak, a leginkább piszkosnak. Jól behatárolható helyekről van szó, így az intézkedés viszonylag könnyűnek és feltétlenül sürgetőnek tűnik.

A nők veszélyérzete fokozottabb, mint a férfiaké. Az időskorúak leginkább a vandáloktól, a betörőktől és a tolvajoktól félnek. A lakótelepeken élők az esti órákban a tömegközlekedési eszközökön is veszélyt érzékelnek és több csoport felől is veszélyeztetve érzik magukat. Erőteljesebb veszélynek érzik a vandálok, az autótolvajok és a bankrablók fenyegetését.

Rendszeres járőrözés

A fővárosi időskorúak szerint a közbiztonságot javítaná a rendszeres közterületi rendőri jelenlét, a járőrözés, valamint önszerveződő polgárőrségek létrehozása, továbbá a rendőrök megfizetése, ami a rendőri visszásságok visszaszorításának is feltétele. A belső kerületekben lakók az utcák bekamerázását szintén támogatják.

Az idősek az egyéni felelősség fontosságát is érzékelik, véleményük szerint elővigyázatosnak kell lenni, így nehezebb a dolguk a bűnözőknek. Ugyanakkor a biztosítások kötése, és a védelmi berendezések beszerelése megosztja őket.

V. Egészségügyi ellátás – „Prevenció”

Az egészségügyi ellátórendszert leginkább azok használják, akik rendszeres kezelésre, vagy gyógyszerfelírásra járnak. Úgy tűnik tehát, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a prevenció, a rendszeres orvosi ellenőrzés fontosságára. A ritka orvosi ellenőrzés miatt jelenleg nem kerülnek felszínre idejében a kialakuló, vagy megelőzhető betegségek.

A válaszadók az egészségügyi ellátást jó/közepes színvonalúnak találják. A körzeti orvosi ellátást kifejezetten kedvezően értékelték (46% nagyon jónak, 35 % jónak tartja), míg szerintük a szakorvosi rendelők és a kórházak szolgáltatásai jóval elmaradnak a háziorvosi ellátás minőségétől (36 % inkább rossznak ítéli meg az ellátást). A szakorvosi rendelők megítélésekor azt tapasztaltuk, hogy a belő kerületek lakói elégedettebbek.

VI. Társas élet – „Család”

A budapesti idősek társas életét a család határozza meg. A válaszadók több mint négyötöde rendelkezik gyermekkel, s majdnem háromnegyedük unokákkal is. A gyerekek, unokák jellemzően heti, legalábbis havi gyakorisággal látogatják a szülőket, nagyszülőket. Az idősek ennél ritkábban mozdulnak, de jellemzően rendszeresen látogatják gyerekeiket, unokáikat, s nem ritkák a családi összejövetelek sem.

Az idősek többsége (65 %-a) támogatja leszármazottjait (elsősorban pénzzel, élelmiszerrel, segítséggel). A válaszadók felét (49 %) pedig a gyermekeik, unokáik is viszonttámogatják.

A nagycsaládon kívül más rokonokkal, illetve barátokkal, ismerősökkel ennél lényegesen ritkábban találkoznak a válaszadók. A megkérdezettek majdnem ötödének egy olyan barátja, barátnője sincs, akivel szívesen összejárna, beszélgetne. Az idősek többsége 1-5 baráttal, barátnővel tart kapcsolatot, ennél kiterjedtebb baráti köre mindössze negyedüknek van.

A baráti kör nagysága az iskolai végzettség emelkedésével nő, ők inkább kilépnek a családi körből.

Szabadidős tevékenység – TV

A budapesti időskorúak szabadidős tevékenysége jellemzően a sétára, könyv- illetve újságolvasásra illetve a TV-nézésre korlátozódik.

Kiállításon, múzeumban, könyvtárban, színházban a megkérdezettek tizede, moziban mindössze 5%-uk volt az elmúlt egy hónapban. A kulturális fogyasztás az életkor előrehaladtával egyre csökken, az iskolai végzettség (és ezzel összefüggésben a jövedelem) növekedésével viszont gyakoribbá és kiterjedtebbé válik.
Rendszeresen a megkérdezettek negyede sportol, jellemzően tornázik. A sportolók között is felülreprezentáltak a főiskolát, egyetemet végzett válaszadók.
Nyaralni, üdülni a megkérdezettek harmada volt az elmúlt egy évben.

Úgy véljük, hogy mindez nemcsak az idősek korlátozottabb anyagi lehetőségeivel, illetve kedvezőtlenebb egészségi állapotával van összefüggésben, hanem nagymértékben a Magyarországon jellemző az időskorral, az idősek életvezetésével kapcsolatos attitűdök következménye is. Az Európai Unióban az időskorúak életvezetése lényegesen aktívabb, a korcsoport kulturális, turisztikai fogyasztása számottevő. Véleményünk szerint, érdemes lenne kifejezetten idősekre pozícionált kulturális, turisztikai, akár oktatási programok bővítésével módosítani, hosszútávon megváltoztatni az időskorral, idősekkel kapcsolatos hazai beállítódásokat.

A passzív időtöltések közül legjellemzőbb a könyv- illetve újságolvasás (elsősorban napilapok), valamint a TV-nézés. Az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan a TV-nézéssel töltött idő jellemzően csökken, a könyvolvasás rendszeressége viszont növekszik – a magasabb végzettségűek fogékonyabbak az igényes kultúrára.

VII. Összehasonlítás az eddigi kutatások alapján

Az alábbi táblázat összehasonlítja a Studio Metropolitana Kht által készíttetett három, Budapest megítéléséről szóló kutatás eredményeit, amelyek a fiatalok, az időskorúak és a fővárosban élő külföldiek véleményét vizsgálták.

_______________________________________________
További információ: Gutjahr Zsuzsanna, sajtóreferens. Tel: (30)-994-0971

Vissza az előző szintre