| Idősbarát önkormányzatok |
| Önkormányzatok az idősekért : Idősbarát önkormányzatok : Regionális Idősügyi Konferencia : Hozzászólások |
 |
Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Nyugdíjasok! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt Földes Önkormányzat
Képviselő-testületének szeretetteljes üdvözletét tolmácsoljam a
konferencia valamennyi résztvevőjének. Ígérem, nem fogok visszaélni az Önök türelmével – rövid
leszek. Azokat a gondolatokat mondom el, amit érzek az idős emberek
iránt a hétköznapok során. Személyes jellegű dologgal kezdem: engem a családban az idősek
tiszteletére, megbecsülésére neveltek. Később – településünk vezetőjeként és minden körülmények
között – a lehetőségek határain belül arra törekedtem, hogy
testületünk a hozott döntéseivel járuljon hozzá, juttassa kifejezésre
az idősekkel való törődést. Az a célom, hogy a mindennapok harcaiban
ne feledkezzünk meg alapvető dolgokról, melyek nagyon fontosak az
idősek számára. Mire gondolok? Az örömre, a szeretetre, a boldogságra.
Úgy gondolom ezek alapvető fogalmak. Azt gondolná az ember, hogy a boldogság fogalmába nagy dolgok
tartoznak. Pedig az életünk csupa apró örömökből és boldogtalanságból
áll össze egyetlen egésszé. Engedjék meg nekem, had mondjak el egy példát: A 90 éves Imre bácsi egyedül él – gondozottunk. Munkatársaim
többszöri próbálkozása ellenére sem volt hajlandó – legalább
a téli időszakra szociális otthonba vonulni. November elején ünnepelte
90. születésnapját. Munkatársaimmal meglátogattuk, pezsgővel, tortával
kedveskedtünk neki. Nagyon boldog volt. Tíz percnyi beszélgetés
után közölte vele, a következőket: Zoli, ha te mondod, akkor bemegyek
a szociális otthonba. És bement. Nem nagy dolognak tűnhet, de úgy gondolom, hogy biztonságot
teremtettünk ennek az idős embernek, elhárítottuk azt a veszélyt,
hogy egyszer, egy hideg téli reggelen esetleg összeesve az udvar
közepén találják munkatársaim. Az idős embernek nagyon fontos, hogy biztonság érzete legyen.
Ezt egy társ vagy a család, esetleg egy kisebb közösség, vagy az
önkormányzat adhatja meg számára. Mi, településvezetők tegyük szívünkre a kezünket megteszünk-e
mindent a munkában elfáradt, megöregedett embertársainkért? Úgy
gondolom, hogy nem. Nem elég, amit eddig tettünk ebben a rohanó
világban. Segítsük, támogassuk közösségeiket, ahol ők jól érzik
magukat. Előfordul, hogy mást nem tudunk adni: akkor a jó szó ne
maradjon el. Odafigyeléssel, pár kedves szóval is lehet és szükséges
örömet szerezni embertársainknak. Idős embertársaink ezt igénylik
és elvárják tőlünk. Tisztelt
Jelenlévők! Önkormányzatunk egyik fő támogatója a Földesen 2003. június
28-án megrendezésre kerülő Megyei Nyugdíjas Találkozónak. Képviselő-testületünk
döntése alapján térítésmentesen rendelkezésre bocsátja a Szabadidőközpontot
és 100.000 Ft-tal járul hozzá a rendezvény sikeres lebonyolításához.
Ezt mi néhány morzsának tekintjük abból a kenyérből amellyel Önök
felneveltek bennünket. Szólhatnék még további terveinkről: öregek háza építéséről
és más elgondolásainkról, melyek bizonyára még szebbé, elviselhetőbbé
teszik településünk idős embereinek élete alkonyát, de az idő véges
és az anyagi lehetőségeink is behatároltak. Egy pálya útja véget ér. A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll. Az idő vonatán lassan döcög tovább, S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj, Ahogy elfutott az ifjúság. Az ember a múltba ezerszer visszanéz, S szeretné újraélni mindazt ami szép. Lassítaná az időt, megállítaná a legszebb perceket, De az idő kerekét megállítani nem lehet. Amilyen lassú volt az út, annyi szépet rejt a múlt! Ahogy este a Nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen, Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem. Az ember a múltba ezerszer visszanéz, Könnyűnek látszik a búcsúzás, De búcsúzni mindig nehéz. Nem búcsúzom! Viszont látásra június 28-án Földesen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
|
