Festői környezetben fekszik a falu, a Dunakanyar közepén, a Börzsöny lábainál, a Szentendrei-szigettel és a Visegrádi vár-heggyel átellenben. A lakosság a Duna árterületén kívül sík vidékre települt.

1972-ben a Duna medréből kerültek napvilágra azok a római gladiátorkardok, népvándorlás- és keresztes hadjáratok idejéből származó fegyverek, szerszámok, melyek ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak. A község neve az 1781-ben nyomtatott 'Vályi'-féle térképen szerepel először. A Kismaros elnevezést valószínűleg a szomszédos 'Maros'-tól kölcsönözhette, ami nevét ekkor változtathatta Nagymarosra. Az első házak vályogból készültek, szalmatetővel, és szoba-kamrából álltak. A község 750 hektár területet kapott 24 hold földdel, ami 25-30 családnak adott. A község óriási fejlődésnek indult. 1992-ben elkészült a sportcsarnok 1996 decemberében átadták a vezeték nélküli telefon hálózatot. 1997 nyarán befejezték a községben a gázvezeték kiépítését, felavatták a MÁV új rendszerű gyalogos-felüljáróját. S elkezdődött a község szennyvízcsatorna hálózatának és a községen áthaladó kerékpárútnak a kiépítése.

Az odalátogatók figyelmébe ajánljuk az 1827-ben épült egyhajós, kisméretű katolikus templomot, a Kismaros főutcájának közepén álló Nepomuki Szent János, a gyónás védőszentjének szobrát. Érdemes felkeresni a Kismarosi Falumúzeumot is, ahol a falu múlt századi, századfordulói és azóta eltelt életére jellemző muzeális eszközeiből, régi okirataiból és fényképeiből, a falusi gazdálkodás régi szerszámaiból és borászati eszközeiből, a vallási élet relikviáiból mutatnak ízelítőt. Felkeresésre ajánljuk még a pincesort, Mátyás király fáját, ami alatt a monda szerint az uralkodó vadászat közben szeretett megpihenni.