Az Európai Bíróság ítéletei ambuláns- és fekvőbeteg-szolgáltatások
igénybevételéről EU-külföldön
Krankenhaus, 2003,95,6,480-481.
(Tömörítvény)

Az Európai Bíróság 2003. május 13-án két esetről döntött, amelyekben ambuláns- és fekvőbeteg-szolgáltatásoknak EU-külföldön való igénybevételéről volt szó (C-385/99.sz.ügy). Az ítélet az első elemzések szerint a következő eredményekre jut:
- A költségvállalás előzetes engedélyeztetésének követelménye ambuláns orvosi kezelés EU-külföldön való igénybevételnél sérti a szabad szolgáltatásforgalom alapelvét és más okokból sem igazolható. A jövőben ezzel egy ambuláns orvosi kezelés igénybevétele EU-külföldön költségtérítés ellenében (nemzeti költségtételek szerint) a kötelező betegbiztosítás biztosítottjai részére is előzetes engedélyezés nélkül lehetséges.
- Fekvőbeteg kezelés esetében ezzel szemben az Európai Bíróság bizonyos feltételek között jogosnak látja az előzetes engedélyeztetés követelményeit. A Bíróság ugyanúgy a „megfelelő időben” fogalom tisztázásával megkönnyíti a kórházi kezelés EU-külföldön való igénybevételének költségtérítését előzetes engedélyezés nélkül, amennyiben a biztosított tagállamában a várólisták késleltetik vagy teljesen megakadályozzák a kezelést.

Az első esetben egy holland nő szabadságát Németországban arra használta, hogy ott fogorvosi ellátást vegyen igénybe, anélkül, hogy a költségtérítéshez előtte beszerezte volna betegpénztárától a szükséges engedélyt. Visszatérése után Hollandiában igényelte a kezelési költségek megtérítését. Az illetékes panaszbizottság ezt elhárította azzal az indokolással, hogy ez nem volt sürgős kezelés az EWG 1408/71 rendelet 22 cikkelye értelmében. Ezenkívül a nőbeteg kezelése egy olyan fogorvos részéről, akivel a holland betegbiztosításnak nem volt szerződéses megállapodása, nem volt szükséges.

A második esetben, amely ugyancsak egy holland nőbeteget érintett, annak háziorvosa egy arthoskopia költségeinek vállalását egy belga kórházban igényelte, mert ott ez a beavatkozás korábbi határidőben történhetne, mint Hollandiában. Az illetékes betegpénztár az igényt azzal az indokolással utasította el, hogy a kezelés Hollandiában is elvégezhető. Időközben a kezelés Belgiumban megtörtént. Egy panaszbizottság a költségvállalást elutasította, mert a szükséges és alkalmas kezelés Hollandiában is megfelelő időben lehetséges lett volna. Ezért itt nem volt szó a 1408/71 EG rendelet 22. cikkelye szerinti sürgősen szükséges kezelésről.

Miután a holland betegpénztár az utólagos költségtérítést mindkét esetben megtagadta, az érintettek az illetékes nemzeti bíróságon panaszt nyújtottak be a költségek vállalásáért. A holland bíróság, amelynek ítélkeznie kellett a két esetben, az Európai Bíróságot megkérdezte az un. előzetes döntési eljárásban, hogy az előzetes engedélyezés követelménye egy másik tagállamban való orvosi kezelés költségeinek vállalására, ha a kórháznak vagy az orvosnak nincs szerződéses megállapodása a betegpénztárral, sérti-e a szabad szolgáltatásforgalom alapelvét az EU-ban. Arra az esetre, ha erre az Európai Bíróság igent mond, a holland bíróság tudni akarta, hogy az előzetes engedélyezés elve az általános érdek kötelező elve alapján kivétel-e a szabad szolgáltatásáramlás alapelve alól.

Ezenkívül a holland bíróság kérte az Európai Bíróságot, hogy tisztázza a „megfelelő idő” fogalmát. Itt a két feltétel egyikéről van szó, amitől a holland betegpénztárak a külföldi költségek vállalásának előzetes engedélyét függővé tették. Az Európai Bíróság egy korábbi ítéletében világossá tette, hogy egy kezelésnek, amely a beteg számára ugyanolyan hatékony, megfelelő időben egy olyan intézményben kell rendelkezésre állnia, amellyel a betegpénztár szerződéses megállapodást kötött.

Az ítélet következményei

- A jövőben egy ambuláns orvosi kezelés EU-külföldön való igénybevétele (nemzeti költségtételek szerint) költségtérítés ellenében előzetes engedélyezés nélkül lehetséges, kötelező betegbiztosítottak részére is.

- Az Európai Bíróság azt a több EU tagállam által előterjesztett félelmet, hogy ambuláns orvosi kezelésnél az előzetes engedély követelményének a megszüntetése veszélyeztetné a szociális biztonság rendszerének pénzügyi egyensúlyát, nem látja adottnak. A megfelelő szolgáltatásoknak külföldön való igénybevétele túlnyomóan sürgős esetekre, határvidékekre és speciális betegségek kezelésére korlátozódik. Ezenkívül a biztosítottak a költségeknek a vállalását csak abban a mértékben követelhetik, amelyet a saját nemzeti betegbiztosítási rendszere viselne.

A Bíróság szerint ebben nem játszik szerepet, hogy a rendszer a természetbeni szolgáltatás vagy a költségtérítés elvén alapul. A szabad szolgáltatásforgalom szempontja szerint nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy a beteg fizeti-e a felmerülő költségeket és később igényli azok megtérítését, vagy a szolgáltató közvetlenül kapja a fizetést a betegpénztártól, vagy az állami költségvetésből. Egy tagállam, amelynek egészségügyi rendszerét a természetbeni szolgáltatási elv jellemzi, végülis megállapíthatja azokat a térítési összegeket, amelyek lehetővé teszik egy másik EU-országban való kezelést, amennyiben ezek az összegek objektív, nem diszkrimináló és átlátható kritériumokon alapulnak.

- A „megfelelő időben” fogalomnak egy további tisztázásával az Európai Bíróság megkönnyíti a költségtérítést egy kórházi kezelésnek EU-külföldön való igénybevételénél előzetes engedély nélkül, amennyiben a biztosítottnak a tagállamában a várólisták egy kezelést késleltetnek vagy teljesen megakadályoznak. A költségtérítés előzetes engedélyeztetésének a követelményét egy külföldi kezelésnél szükséges és megfelelő intézkedésnek tekinti.

- Az Európai Bíróság azonban világossá teszi, hogy a szabad szolgáltatásforgalom megfelelő korlátozása csak akkor jogos, ha az az arányosság követelményeinek elegendő objektív és nem diszkrimináló kritériumain alapul, amelyek előzően ismertek. Az előzetes engedélyezés ilyen rendszerének egy könnyen hozzáférhető eljárási szabályozásra kell támaszkodnia és alkalmasnak kell lennie arra, hogy az érintetteknek garantálja, hogy igényüket megfelelő határidőn belül, valamint objektíven és pártatlanul kezeljék.

Ha az engedélyt megtagadják, mert a beteg számára azonos vagy éppoly hatásos kezelés idejében elérhető egy olyan intézményben, amellyel a biztosított betegpénztára szerződéses megállapodást kötött, akkor ez a szabad szolgáltatási forgalom jogos korlátozása. Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a betegnek egy megfelelő kezelés ténylegesen idejében rendelkezésére áll, a nemzeti hatóságoknak mindenesetre a konkrét eset összes körülményeit figyelembe kell venniük, egyebek között a betegnek az egészségi állapotát, fájdalmainak mértékét, akadályoztatása módját, valamint a beteg anamnézisét.

- Ezzel szemben az előzetes engedélyezésnek a gyakorlatát a „tisztán gazdasági mérlegelések” nem igazolhatják. Ezekhez a mérlegelésekhez számítja az Európai Bíróság kifejezetten a „túl hosszú vagy szokatlan” várakozási időket. Az előzetes engedélynek a megtagadását, amelyet kizárólag a belföldi kórházi ellátás várólistái motiválnak és figyelmen kívül hagyják a beteg egészségi állapotának konkrét körülményeit, a bírák az EU szolgáltatási szabadságába való jogosulatlan beavatkozásnak tekintik.

Az ítélet szövege az Európai Bíróság honlapján található: www.curia.eu.int

vissza az előző szintre