Hárommillió dolgozó, tízmillió eltartott – nyugdíjasok kiszolgáltatva

Nemcsak hazánkban, de Nyugat-Európa számos országában problémát okoz a nyugdíjakkal kapcsolatos jogszabályok módosítása.

Franciaországban heti rendszerességgel sztrájkolnak, Ausztriában a tárgyalások elakadása után tört ki a munkabeszüntetés, Németországban nem értik az új rendeleteket, Csehországban pedig a módosított lehetőségeket szinte senki nem használja ki. Magyarországon sem túl rózsás a helyzet, a hivatalos adatok szerint ma hárommillió ember munkája fedezi tízmillió megélhetését. Amíg a foglalkoztatási arány nem változik, addig a nyugdíjasok lehetőségei is végesek, életkörülményeik javulására nem nagyon várhatnak.

A 90-es évek óta nagyjából változatlan a hazai nyugdíjrendszer, amikor kiürült a központi járulékkassza. A rendszerváltást követő munkanélküli hullám csak tovább rontott a helyzeten, a foglalkoztatási és eltartottsági arány gyakorlatilag azóta változatlan. 1992-ben országgyűlési határozat mondta ki, hogy a költségvetésnek ki kell egészítenie az évente emelendő alacsony nyugdíjakat. A Világbank igényeinek megfelelően emellett megemelték a nyugdíjkorhatárt, bővítették a minimális járulékfizetési időszakot, szigorúbban szűrik azóta a rokkantnyugdíjasokat, és egyforma szintre kellene hozni a férfiak és nők nyugdíjkorhatárát.

Utóbbitól Magyarországon kívül csupán Belgium, Németország, Ausztria és Nagy-Britannia tér el Európa országai közül. A korhatártól továbbra is el lehet térni, 38 év szolgálati idő letöltése után bárki kérheti az előrehozott nyugdíjaztatást. 33 munkában töltött év után csökkentett összegű előrehozott nyugdíjazást is lehet kérvényezni, bár ez akár 30 százalékkal kevesebb nyugdíjat is jelenthet, így érthetően ez nem éri meg a dolgozóknak.

Előrehozott öregségi nyugdíjra kényszerülnek viszont azok, akiknek megszűnt a munkájuk, ám koruknál fogva már nem tudnak elhelyezkedni, illetve akiknek egészségi állapotuk megromlott, de a rokkantnyugdíjhoz nem elég betegek. A csökkentett nyugdíj viszont a valódi nyugdíjkorhatár elértével sem emelkedik a normális szintre. Az pedig továbbra is kérdés, hogy a "normális" szintet mi alapján határozzák meg. A nyugdíjkassza és az ellátási rendszer bővülése ugyanis szinte törvényszerűen magában foglalja a manipuláció (akár politikai, akár egyéb) lehetőségét.
A nyugdíjrendszer reformjára mégis szükség van, hisz a foglalkoztatottság, a munkanélküliek aránya erős összefüggésben áll a nyugdíjalappal. Pedig a nyugdíj rendszerét nemcsak a hazai körülmények, de az uniós előírások is szükségessé teszik, ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy bizonyos elemeket ki kell venni a rendszerből. Bizonyos tényezőket ugyanis a nemzetközi gyakorlati s átvesz, mint ahogyan nekünk is kötelező lesz egyes összetevőket beépíteni a hazai szabályozásba, másokat viszont ettől külön kell kezelni, így például szociális juttatásként kell kezelni azokat.

Problémát okoz a nemzetközileg általános 65 éves nyugdíjkorhatár bevezetése, egy nemzetközi szabály ugyanis kimondja, hogy a várható életkor és a nyugdíjkorhatár között legalább öt évnek kell lennie - ez viszont Magyarországon nem jellemző. A nyugdíj jelenlegi rendszerében egyébként mintegy 2020-ig csak minimális módosításokra lesz szükség, 2012-ben mégis egy nagyobb változás várható. Ekkor a nyugdíjasok az elképzelések szerint nem nettó, hanem bruttó összeget kapnának, ezáltal viszont adókötelessé válna a nyugdíj, igaz, lényegesen kedvezőbb feltételekkel, mint a munka után kapott jövedelem adója.

Az aktív dolgozókból a Gazdasági Kutatóintézet felmérése szerint tizenkét százalék közös megegyezéssel válik nyugdíjassá, tíz százalékukat a munkaadó küldi nyugdíjba, húsz százalék pedig rokkantnyugdíjassá válik időközben. A többi dolgozó viszont rendes körülmények között, vagyis a nyugdíjkorhatár elérésével vonul nyugdíjba. Jellemző viszont, hogy a munkaviszony megszűnte után sem pihennek a nyugdíjasok, portaszolgálatot, takarítást vállalnak, a falusiak pedig a ház körül megtermelt zöldségekkel, gyümölcsökkel járnak piacozni. Aki azonban évtizedeken keresztül értelmiségi munkakört töltött be, az csak ritkán képes a "semmittevésre", ők továbbra is igénylik az aktív szellemi munkát, java részük nyugdíjazás után is folytatja korábbi tevékenységét.

Visszalépés az előző oldalra