Néhány szó „A megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszerek” témájában rendezett szemináriumról…

2003. július 10-én egy az Európai Unió által kezdeményezett nemzeti szeminárium megrendezésére került sor „A megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszerek” témájában az ESZCSM Akadémia utcai épületében, amelynek célja az volt, hogy az Európa Bizottság képviselői egy szakmai fórum keretében találkozzanak a nyugdíjkérdésekben felelős és érintett szereplőkkel, politikaalakítókkal és a hazai partnerek megismerhessék az Unió nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos elképzeléseit és politikáját, valamint a nyílt koordináció módszerének alkalmazását a nyugdíjak területén.

Fontos leszögezni, hogy a nyugdíjrendszert érintő ügyek továbbra is nemzeti hatáskörben maradnak, ám szükség van arra valamennyi tagállam részéről, hogy jobban össze lehessen hangolni a nemzeti politikákat a gazdasági és foglalkoztatási célok megvalósítása és nem utolsósorban a szociális kohézió erősítése érdekében. A koordináció új, nyílt módszere egy olyan Uniós szintű kiegészítő eszköz, amelyet stratégiai célok elérésére irányuló lépések előmozdítására lehet felhasználni mindenütt, ahol az Alapszerződés jelenleg nem irányoz elő más jellegű együttműködést.

Az Európai Tanács felhívására 2001-ben a nyugdíjak területén 11 közös célt fogadtak el a tagországok. Ezek a közös célok képezik a nyílt koordinációs módszer alapját. A nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos alapvető célok Európa-szerte nagyon hasonlóak és a problémák között is számos azonos található. A módszer további fontos eleme közös mutatószámok kialakítása és az egymástól való kölcsönös tanulás lehetőségeinek kiaknázása, a legjobb gyakorlatok megismerése.

El kell azt is mondani, hogy a nyitott koordináció módszere jóval tágabb időhorizonton kezeli a megfelelő és fenntartható nyugdíjak kérdését a nálunk megszokottnál és e tekintetben nem a nyugdíjrendszerek akut, aktuálpolitikai kérdéseiről szól. Az eljárás lényege a változások folyamatos nyomon követése annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszerekkel szemben megfogalmazott szociális jellegű és finanszírozhatóságára vonatkozó elvárások harmonikusan biztosíthatók legyenek nemcsak a jelenben, hanem tizenöt, harminc vagy akár ötven év múlva is. Fontos elvárás a változó feltételekhez való folytonos rugalmas alkalmazkodás, az idejekorán megtett lépések a kedvezőtlen következmények elkerülésére. A módszert a demográfiai trendeket folyamatosan aktualizáló hosszú távú előretekintés és stratégiai gondolkodásmód jellemzi.

Magyarország az induló szeminárium megrendezésével csatlakozott ahhoz az együttműködéshez, amelyet az uniós tagországoktól a nyugdíjak kérdésében elvárnak. Ennek részleteibe engednek bepillantást a mellékelt anyagok az azok iránt érdeklődők számára.

 

Dr. Jakab Ferencné az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának köszöntő beszéde

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Meghívottak!

Nagy örömömre szolgál üdvözölni minden jelenlévő kedves vendégünket azon a nemzeti szemináriumon, amelyet első ízben rendezünk Magyarországon a „Megfelelő és Fenntartható Nyugdíjrendszerek” témakörében.

Talán ismert Önök előtt is az a tény, hogy az egyes tagországok szociális rendszerei továbbra is nemzeti hatáskörben maradnak, erre vonatkozóan az Európai Unió ezeken a területen nem jelöl meg kötelezően követendő irányvonalat, nem ír elő direktívákat, így a szociális rendszerekre továbbra is a sokszínűség, a tagállamokat jellemző egyedi karakter lesz a meghatározó Európa szerte a belátható jövőben is.

Ugyanakkor fontos kérdésekben nem kerülhető meg Uniós szinten sem a szociális rendszerek jövőjével kapcsolatos hosszú távú előretekintés, a közös gondolkodás a stratégiai megközelítésekben és az együttműködés kereteinek kialakítása és fenntartása. Az Unió célja az, hogy integrált keretek között – egy viszonylag új egyeztetési mechanizmuson keresztül - a nyílt koordinációs módszer keretében – lehetőséget biztosítson erre.

A nyílt koordinációs módszer alkalmazása nem ismeretlen és nem előzménynélküli az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium gyakorlatában. Éppen egy éve annak, hogy a szegénységgel és a társadalmi beilleszkedés területén elindult az az együttműködés, amelynek eredményeként várhatóan 2003 végén egy Közös Memorandum kerül elfogadásra. A későbbiek során pedig az egészségügy területén várható hasonló együttműködési folyamat.

Azt gondolom, hogy a jelenlévők számára nem újdonság, hogy a nyugdíjak ügye, a nyugdíjak megfelelő színvonalának és finanszírozásának hosszú távú biztosítása nagyon fontos kérdés. Ebben erősítenek meg bennünket azok a demográfiai prognózisok, amelyek a termékenységi ráták tartósan alacsony szintje mellett az átlagéletkor jelentős növekedésével számolnak az évszázad közepére: ennek eredményeként az aktív korúakra jutó nyugdíjkorúak száma kétszeresére nő 2050-re. A hazai előrejelzések ettől az aránytól némileg eltérnek, de a várható trend itt is ugyanaz. Az idősödéssel kapcsolatos kihívások egyaránt jelentkeznek úgy nálunk, mint Európa szerte.

A nyugdíjrendszerek jövője, a nyugdíjreformok a hosszú távú demográfiai előrejelzések egyre inkább fontos kérdéssé válnak az Unióban is, nálunk is. De itt nemcsak a távoli jövő kérdéseiről van szó. Ez rögtön világossá válik, ha megválaszoljuk azt a kérdést, hogy miről és kikről szól ez a szeminárium: a nyugdíjrendszerekről és egyben a tágabb értelemben vett „kenyérkérdésekről” is, karrierről, nemcsak jólétről, hanem életminőségről is. Olyan kérdésekről, amely nem csupán a társadalom idősebb, nyugdíjas tagjait érinti, hanem egyaránt érint minden embert, nőt és férfit, minden gyermeket, sőt azokat is, akik még meg sem születtek. Látható, hogy ezt a kérdést nemcsak a jövőben, hanem már a jelenre lefordítva is a legtágabb keretek között lehet csak értelmezni.

Mi a célja ennek a szemináriumnak?

Az egyik célja a nyugdíjrendszerek témájában meghirdetett szemináriumnak, az, hogy a részt vevők megismerhessék az Európai Unió nyugdíjrendszerekkel összefüggő tevékenységét, stratégiáját és a tagországok gyakorlatát ezen a területen. A szeminárium az első indítólépése egy hosszú távú együttműködésnek.

A szeminárium másik célja, hogy egy nagyvonalú áttekintést, egy átfogó helyzetképet adjon a magyarországi nyugdíjrendszerről, egy pillanatfelvételt készítsen arról, hogyan is állunk az európai csatlakozás küszöbén ebben a kérdésben egy strukturális nyugdíjreform bevezetését követően, milyen nyitott kérdések foglalkoztatják a szakembereket.

Végül célja a találkozónak elősegíteni a közös gondolkodást, egy nyelven beszélést ebben a témában, ami természetesen nem jelent sem uniformizált gondolkodást, sem ilyen irányú közelítésmódot, de jelenti a nyugdíjkérdések komplex, több szempontú megközelítését és felelősen előretekintő gondolkodást minden érintett részéről.

Miről szól ez a szeminárium?

Az idősödéssel kapcsolatos nyugdíjrendszert érintő kihívások azt igénylik, hogy folyamatosan a figyelem fókuszába kerüljenek ezek a kérdések. A tagországok közös célokat fogalmaztak meg és fogadtak el, annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszerek a kihívások közepette megfelelő módon működhessenek. Közösen elhatározták azt is, hogy a 11 elfogadott közös célkitűzés alapján 2002-őszére minden ország elkészíti a saját Nemzeti Stratégiai Jelentését a megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszerek témájában, amelyet az Unió részéről ez év tavaszán egy Közös Nyugdíjjelentés elkészítése követett. (Ennek magyar fordítását a meghívottak a szeminárium mappájában találják.)

Emellett – az egyes országok gyakorlata korrekt összemérhetőségének biztosítása érdekében – közös indikátorok, mutatószámok kidolgozása is folyamatban van.

Az egyeztetés a témában a nyitott koordináció módszere szerint történik, amely lehetővé teszi - egyebek mellett - a jó és legjobb gyakorlatok kölcsönös, minden fél számára hasznos - megismerését. Egy kicsit kifordítva a magyar közmondást: tanulni nemcsak a saját kárunkon lehet, de mások jó tapasztalataiból is tanulhatunk…

A szemináriumon az egyeztetési módszert, az alkalmazott menetrendeket és az ezzel kapcsolatos Uniós gyakorlatot ismerhetjük meg. Jelenleg Magyarország – a csatlakozó országokhoz hasonlóan – a folyamat kezdetén tart, a jövőben nekünk is el kell készítenünk a közösen elfogadott célok mentén egy ún. nemzeti stratégiai jelentést, majd ezt követően a téma folyamatos monitorozására és hozzáigazítására kerül sor a változó céloknak és feltételeknek megfelelően.

A közös célok alkalmazásánál külön ki kell hangsúlyozni azt a komplexitást, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozók és az érintettek a lehető legszélesebb áttekintéssel, világos vízióval rendelkezzenek a nyugdíjrendszerek jelenére és jövőjére vonatkozóan.

A megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszerek témaköre széleskörű, a szektorális-ágazati kereteket meghaladó gondolkodásmódot és hozzáállást kíván: nem kizárólag demográfiai, szociális vagy idősügyi kérdés csupán, hanem komoly közfinanszírozási és foglalkoztatáspolitikai összefüggései is vannak és a jövőben ezek egyre fontosabbá válnak. Ez messze túlmutat a nyugdíjrendszer szociális dimenzióin. Ennek alkalmából külön üdvözlöm körünkben a Pénzügyminisztérium és a Foglalkozási és Munkaügyi Minisztérium magas rangú képviselőit, akik államigazgatási partnereinknek tekinthetők a szeminárium szervezésében és a témában való szorosabb együttműködésben.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a nyugdíjak ügye, a nyugdíjrendszerek továbbfejlesztésével kapcsolatos gondolkodásmód, ha nem is ennyire komplex módon, de lényegében hasonló kritériumok szerint mind a szociális, mind a fenntarthatóság oldaláról régóta napirenden tartott kérdés Magyarországon. A rendszerváltást követően a nyugdíjrendszerben folyamatosan bevezetett korrekciók ezeket a célokat szolgálták, de jórészt ez motiválta az 1998-as strukturális nyugdíjreform bevezetését is. A figyelem a téma iránt azt követően sem szűnt meg, miután az idősek ügye és a nyugdíjak kérdése a kormányprogram egyik kiemelten fontos célkitűzésévé vált.

A kormány az anyagi lehetőségek függvényében kívánja fokozatosan javítani a jelenlegi nyugdíjasok helyzetét. 2003-tól fokozatosan bevezetésre kerül a 13. havi nyugdíj, amely először a havi nyugdíj 25%-át kitevő mértékű ellátás, majd évente ugyanilyen mértékben növekedve 2006-tól nyújt teljes havi ellátást. A kormány a gazdasági átmenet során elszenvedett jelentős veszteségeket pótolja részben így a nyugdíjas társadalom számára. Ugyancsak ez évtől kezdődik meg az özvegyi nyugdíjak 25%-os emelése, amely ugyanilyen mértékben később folytatódik majd.

************

Hölgyeim és Uraim! Bízom abban, hogy a Szemináriumon elhangzottak, az Uniós oldalról kapott tájékoztatás és a résztvevők közötti eszmecsere új szempontokkal gazdagítja majd a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos álláspontokat és újfajta nézőpontok kialakulását segíti elő majd ebben a nagyon összetett kérdésben. Hiszek abban, hogy hozzájárul ahhoz, hogy felkészüljünk az idősödés és a nyugdíjrendszerek finanszírozhatóságával kapcsolatos kihívásokra. Alkalmat ad egyben arra is, hogy idejekorán feltegyük a megfelelő kérdéseket és megtaláljuk a kielégítő válaszokat a feltett kérdésekre.

Meggyőződésem, hogy úgy a mai szeminárium, mint a témához kapcsolódó későbbi együttműködés mind az Európai Unió, mind pedig a hazai partnerek, döntéshozók részére eredményes és kölcsönösen gyümölcsöző lesz és – egy kölcsönösen hasznos párbeszéd kereteit fenntartva - folyamatosan napirenden tartja majd - mindannyiunk hasznára - a nyugdíjrendszerek alapvető kérdéseit.

Jó tanácskozást kívánok!

Vissza az előző szintre