Financial Times, 2003. április 3-9.
(Tömörítvény)

Nagy-Britanniában, Hollandiában és az USA-ban a munkanélkülieknek a száma a 80-as évekhez képest jelentősen csökkent. Mindenesetre egy OECD jelentés megállapítja, hogy a munkanéküliek számának a csökkenése mögött a munkaképtelenek számának a hatalmas emelkedése rejlik. Így Nagy-Britanniában az utóbbi 15 évben a munkanékülieknek a száma kereken egymillióval csökkent, míg a munkaképteleneknek a száma 1,3 millióval emelkedett. Hasonló a helyzet az USA-ban. 2 millióval kevesebb munkanélküli, de 4 millióval több ember, akik rokkantsági nyugdíjat kapnak.
Egy magyarázat lehet a munkavállalóknak a rosszabb egészsége az ipari államokban, a lakosság öregedése is szerepet játszhat. Az OECD azonban kiemeli, hogy elsősorban a mentális terhelések – stressz- vezetnek az egészség káros befolyásolásához.

Egy második, -sokkal valószínűbb- magyarázat a munkanélküliekből sok ipari országban rokkant nyugdíjasok lesznek. Ez a transzfer a 80-as években minden résztvevő érdeke volt: a munkavállalók magasabb szolgáltatásokat kaptak, a kormányok a munkanélküliség hivatalos emelkedését kézben tudták tartani

Mindenesetre ma csaknem valamennyi OECD- ország szigorúbb kritériumokat ír elő a munkaképtelenségre. Gyakran csak akkor nyújtanak szolgáltatásokat munkaképtelenség címen, ha valaki már semmilyen munkára nem képes. Mindenesetre a rokkantaknak a száma az USA-ban, ahol ezt a szabályozást már bevezették, mégis tovább emelkedett.

Az OECD ösztönzi azokat az intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a rokkantakat ugyanúgy kezeljék, mint a munkanélkülieket és mindkét csoportot minden alkalmas eszközzel segítsék a munkapiacba való visszatérésbe.