A magyar Idősügyi Tanács titkárával az időskorúaknak nyújtható segítségről

Micsoda fél évszázad az ember életében? Mindössze ötven év, amely alatt bölcsebb lesz az ember, és még rengeteg olyan dologba foghat, amellyel szebbé teszi a maga és mások életét. Végre nyugodtabban és elmélyültebben dolgozhat, s közben beiratkozhat a korosztályának szánt valamely egyetemre, végre festőművész lehet belőle vagy a kertészkedés nagymesterévé, cukrászművésszé válhat, de ha éppen ahhoz van kedve, hogy a csillagászat rejtelmeivel ismerkedjen, vagy ógörög irodalmat tanulmányozzon, hát íme a lehetőség!

Csakhogy az élet nem ennyire ideális. De a tény, hogy ötvenéves korában még sok mindent tervezhet az ember, igaz. Az emberiség életkora egyre hosszabb, s ahogy a demográfusok mondják: elöregszik a társadalom. Íme, mit mondanak erről az európai kimutatások: 1980 és 2000 között az európai lakosság körében 12,13 százalékról 13,75 százalékra emelkedett a 65 év felettiek száma, az Európai Unió országaiban 13,97-ről 15,97 százalékra. Egy magyarországi adat szerint ugyanebben az időszakban 13,43 százalékról 14,58 százalékra emelkedett a 65 év felettiek száma, miközben ebben a populációban a férfiak aránya 11,37 százalék, a nőké 17,85 százalék (sajnos!). Aki most születik meg Európában, és ha nőnek születik, várható élettartama 75 év, ha meg férfinak, akkor arra számíthat, hogy "átlagban" 66 évig élhet.

Az idős(ebb) korúak egyre növekvő aránya is jelzi, hogy "a fejlődés harmadik szakaszába" ért emberek életére a társadalomnak egyre nagyobb figyelmet kell szentelnie. Egyrészt abból az önző érdekből, hogy egyszer mindenki megöregszik, másrészt azért is, mert az időskorúak problémáinak megoldásával szebb és könnyebb lesz a fiatalabb korosztály élete is. Magyarországon a miniszterelnök külön tanácsadó testületeként a múlt év szeptemberében újjáalakult az Idősügyi Tanács, amelynek titkárával, dr. Hegyesiné Orsós Évával azokról a lehetőségekről beszélgettem nemrégiben a magyar Parlamentben, hogy eddigi tapasztalatai szerint egyrészt mit tehet az állam az idősebb korúakért, másrészt mi az, amivel az emberek megfelelő szervezéssel önerőből szebbé tehetik életüket.

- Az Idősügyi Tanács több programot hirdetett meg, és hírek szerint a javasolt cselekvési programját őszre a kormány elé viszi. Mit tehet a magyar állam az idősekért, különösen, ha a határon túl élő közösségekre is gondolunk?

- Az állam sokat tehet az országán belül élő idősekért, de adott esetben a magyar államról azt gondolom, hogy sokat tehet a határon túl élő idősekért is. Természetesen az adott ország és annak az országnak a kormánya felelős elsődlegesen ebben a kérdésben, ahol az idősek élnek, de önszerveződéssel a kisebbségi közösségek is megfogalmazhatják külön igényeiket.

- Ez fokozatosan a nemzetközi kapcsolatok része lehet...

- Most éppen Helsinkibe utazom egy projekt kapcsán, amelyet az Európai Unió finanszíroz. Nyolc országban zajló kutatásról van szó, és ebben a kutatásban érintett Bosznia-Hercegovina és Horvátország is, és természetesen Magyarország is. Egy hároméves kutatás van folyamatban az ezen országokban élő kisebbségek idős embereinek a helyzetéről, amelyben arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha valaki valamelyik kisebbséghez tartozik idősként, akkor vannak-e ebből adódóan a többségi társadalomhoz tartozó idősekhez viszonyítva eltérő szükségletei, és ha igen, melyek ezek, és ha vannak ilyenek, akkor vannak-e erre válaszok országonként.

- Szerbia és Montenegró ezen kívül esik, így a vajdasági magyarok külön igényei sem képezik a kutatás tárgyát. Hogyan látja ön ezt, az én nézőpontomból szemlélve igencsak szűkülő lehetőségekkel rendelkező közösség esélyeit?

- Azt mondhatnám, hogy minden attól függ, az adott kisebbség körében mennyire tudatosodik, hogy a közösséghez tartozó idős emberekkel szemben kötelezettségei vannak. A magyarországi kisebbségeket is folyamatosan arra biztattam, hogy készítsenek nagyon pontos szükséglet-körképet, hiszen azok korcsoportonként (attól függően, hogy ki hol lakik, kis településen vagy városban) nagyon különbözőek lehetnek. Az adott kisebbség vezetőinek (így a vajdaságiaknak is) nagyon lényeges megfogalmazniuk, hogy mi jellemzi a kisebbségekhez tartozó idős emberek helyzetét. Ezt azért mondom, mert az imént említett kutatást kísérve látom, hogy ha semmi mást nem nézünk, mint azt, hogy az adott kisebbséghez tartozó idős emberek korösszetétele hogyan alakul a többségihez képest, akkor is nagyon nagy eltéréseket lehet tapasztalni.

- Miben nyilvánulnak meg ezek az eltérések?

- Például Magyarországon a 60 éven felüli romák százalékos aránya 6 százalék, a népességen belül ennek a korcsoportnak az aránya 25 százalék, de a németeké és a horvátoké megint csak egy másik százalékos arány. Ebből adódóan eltérő környezeti, de közösségi kötelezettségek is fakadnak.

- És ha ez nincs meg?

- Azt gondolom, hogy mindenkinek van önmagával szembeni kötelessége is. Nem véletlenül szorgalmazzuk a különböző önszerveződéseket, azt, hogy gondolják végig, mi az, amit feltétlenül megtehetnek magukért. Amikor Budapesten elindítottuk a Sétálj az egészségért mozgalmat, akkor azt akartuk mondani, hogy minden egyes idős ember is tehet valamit magáért. Amikor azt mondtuk, hogy persze vannak olyan idősek, akik szívesen sétálnának, de nem tudnak egyedül, csak úgy, hogyha valaki beléjük karol, akkor azt is hozzátettük, hogy a velük szembeni szolidaritás nagyon fontos a közösség részéről. Ez akkor is igaz, ha van benne kormányzati inspiráció, de akkor is, ha nincs. Ugyanakkor, amikor ezt a programot elindítottuk, bizonyos dolgokat nem mondtunk, mert ezeket magától értetődően nagyon fontosnak tartjuk. Személy szerint nagyon fontosnak tartom a mindezekkel a dolgokkal kapcsolatos szemléletváltást is, hiszen sok esetben, ha valaki idős, úgy érzi, ebben a társadalomban nincs is rá szükség.

- Így érezhetik magukat például azoknak a településeknek a lakói, amelyekből elmennek a fiatalok, adott esetben Vajdaságban is sok falu fokozatosan elöregszik. A magyar kormányzat a szülőföldön való maradást hirdette meg, fiatalok ösztöndíjazását is vállalta, és például pedagógusképzést szervez, de az idősödő kisebbségi közösséggel mit tehet?

- Nem egyszerű a kérdés, hiszen nyilván, amikor kialakult helyzetről van szó, akkor hirtelen beavatkozni nem egyszerű. Nyilván egyszerűbb a folyamatos segítség, amely megakadályozhatja, hogy az ilyen helyzet kialakuljon. De azért azt gondolom, ez a helyzet nem reménytelen. Én például a napokban jártam Csengerben, az ukrán-román határ mentén, ahol rendszeresen szerveznek találkozókat, és meghívják a határon túli idősszervezetek képviselőit is. Csengerben láttam, hogy jöttek a színjátszó körök, énekkörök, zenei csoportok és egymást szórakoztatták, és magas színvonalú produkciókat nyújtottak. De nem is az a cél, hogy magas színvonal legyen, hanem, hogy jól érezhessék magukat, és az sem korfüggő, hogy valaki új barátokra tegyen szert. Ezt tapasztalva, nagyon fontosnak tartanám, hogy Vajdaságban legyenek olyan idősszervezetek, amelyek maguk fogalmaznák meg, hogy melyek az érdekeik, és mondják ki, hogy szeretnének anyaországi idősszervezetekkel együttműködni. Az együttműködés nagyon sokféle lehet, mert lehet közösen kirándulni, üdülési és kulturális programokban részt venni, de nagyon szépek azok a programok is, amelyekben az idős emberek megmutatják, hogy ők mit tudnak, és ezzel nagyon sok örömet tudnak szerezni egymásnak, de másoknak, többek között a fiataloknak is.

A biológiai óra

A genetikusok szerint az emberi szervezet életkapacitása 130 év lehet, de már arról is beszélnek, hogy bizonyos génmanipulációkkal és az orvostudomány
fejlődésének más vívmányaival az emberi élet akár 150-200 évre is meghosszabbítható. Van azonban egy tény, amelyre a tudomány fejlődésétől függetlenül mindenki odafigyelhet: a szervezetben a sejtképzési és sejtpusztulási folyamatban 50 év után a sejtpusztulás felé billen a mérleg, és ettől kezdve fokozatosan károsodnak a szövetek. A szervezet önjavító mechanizmusát mindenki maga segítheti, megfelelő életmóddal. Ebben van segítségére (egyebek között) az időseknek a www.ezustkor.hu honlap, amelyet a magyar kormányzat hozott létre.

FRIEDRICH Anna

Családi Kör, Újvidék

Vissza az előző szintre