Soziale Sicherheit, 2003,56,3,133-136.
(Erősen tömörítve)

Ha a nyugdíjrendszereket biztosítási céljaik szerint osztályozzuk, úgy az öregségi gondoskodásnak három típusát lehet megkülönböztetni:

- Jövedelemorientált nyugdíjbiztosítás:

Ezt a típust vezércélként az életstandard biztosításáról való világos döntés jellemzi. Ebbe a gondoskodási rendszerbe azokat a személyeket vonják be, akiket az öregség okozta jövedelemkockázat érint. Egy átfogó rendszerbe minden keresőt bevonnak, a „soványabb” megoldások csak a munkavállalókat, de az önállóakat nem.

A biztosítási kötelezettségnek a keresőkre való szűkítése intézkedésekre kényszerít a nem kereső családtagokra, hogy elkerüljék a szükséghelyzetet. Általában a biztosított hozzátartozói státuszához kapcsolt nyugdíjról van szó. Ezeket a rendszereket gyakran „bismarcki rendszereknek” nevezik és általában azokra a rendszerekre vonatkozik, amelyek az életstandard biztosításának elvét teljesítik.

A bismarcki öregségi gondoskodási rendszerekhez tartozik pl. az osztrák, a német és a francia nyugdíjrendszer. Nem tartozik ehhez a típushoz, de az életstandardhoz orientálódik néhány skandináv rendszer, mint pl. a svéd. Ezt a biztosítást azonban csak több biztosítási oszlop összjátéka éri el, ezért az ilyen öregségi gondoskodási rendszereket inkább a következőkben leírandó vegyes típushoz sorolják.

- Univerzális rendszerek:

Ennél az öregségi gondoskodási típusnál az állami rendszer az öregségi biztosításban teljesen az öregkori szegénység elkerülésére irányul. Az állami tevékenység ezért csaknem kizárólag az öregségi jövedelemelosztásra irányul. Az ilyen állami alaprendszerekbe nemcsak meghatározott keresőcsoportokat vonnak be, hanem univerzálisan minden ott lakó polgárra vonatkoznak. A nyugdíjszolgáltatás az öregkori elszegényedés elkerülését célozza, annak konkrét szintje az emberhez méltó minimumról való társadalmi elképzelésekből adódik. Általában egy alapszolgáltatást nyújtanak, amit azonban általában az adott országban való tartózkodás időtartamától tesznek függővé.

Az ilyen rendszereknek a tipikus példái, amelyeket „Beveridge rendszereknek” is neveznek, pl. Dánia, Hollandia és Nagy-Britannia. Ezekben az országokban is azonban az állami rendszereket üzemi és magángondoskodási rendszerekkel egészítik ki.

- Vegyes öregségi biztosítási rendszerek

Ezeknél a rendszereknél egyidejűleg mindkét fent leírt célt követik. Ez azt jelenti, hogy mind az életstandardizálásra, mind a szegénység elkerülésére építenek. Ebben különböző kialakítások lehetségesek: egy jövedelem szerinti nyugdíjbiztosítást kombinálnak egy minimumbiztosítási elemmel. Fordítva, egy eredetileg bázisorientált nyugdíjrendszer kötelező kiegészítő nyugdíjjal való kombinációval vegyes rendszerré alakítható.

Az, hogy végső soron mennyire univerzális vagy mennyire szolgáltatásdifferenciált lehet egy ilyen rendszer, az általában a történelmi fejlődéstől függ. Általában azonban azt lehet mondani, hogy a gyakran vitatott kérdés „Beveridge-rendszer” vagy „bismarcki rendszer” a múlthoz tartozik.

Az európai öregségi gondoskodási rendszerek konvergenciájának uralkodó trendjében egyre jobban jelentőséget nyernek az un. vegyes rendszerek. E típushoz tartozik különösen a svájci, finn és svéd nyugdíjrendszer.

Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a különböző kiindulási helyzet és különböző fejlődés ellenére a nemzeti nyugdíjrendszerekben európai szinten egy rendszerkonvergenciát lehet megfigyelni éspedig különösen a célkitűzések szintjén.

A teljesen ellentétes célkitűzés kettős kiindulási bázisán,
- az egész lakónépesség univerzális, egységes biztosításán és
- a keresőcentrikus, jövedelemorientált öregségi gondoskodás alapján az idők folyamán olyan vegyes rendszerek fejlődnek ki, amelyek mindkét célt – az életstandard biztosítását és a szegénység elkerülését - egyformán meg akarják oldani.

E célkonvergencia ellenére természetesen továbbra is jelentős differenciák vannak a tagállamok nyugdíjrendszereiben. Ezek a különbségek azonban a tagállamok között elsősorban a célelérés eszközeiben vannak, ezek egyebek között
- annak a módja és mértéke, hogy a mindenkori nemzeti öregségi gondoskodási rendszerek hogyan oszlanak meg az említett oszlopokra, az állami-, az üzemi- és a magán öregségi gondoskodásra;
- az eszközelőteremtés módja, mármint járulékokkal és/vagy adókkal valamint adott esetben állami támogatásokkal;
- a finanszírozási forma: az első oszlop hozzájárulásfinanszírozott állami rendszereit általában tőkefedezésű és magán rendszerek egészítik ki.

A megfelelő dinamizálási képletnek a megválasztását ezért lényegében a biztosítási cél határozza meg, a többi említett rendszerkülönbségeket azonban a valorizálás megválasztásánál ugyancsak figyelembe kell venni.
1. táblázat

A nyugdíj kiigazítása az EU-ban