Az út elejéről legszívesebben Kömlei Kázmérra gondol vissza. Mint a győri Bercsényi Gimnázium diákja tőle kapott egy életre szóló indítást a sport, a mozgás szeretetéhez. És ami ennél is fontosabb, az árva diákot testnevelő tanára apát pótló figyelmével is terelgette az útkeresés éveiben.

A munkában töltött évtizedeit, mint valami gazdagító sugárzás kísérte a diákos, sportos emlék, de a teljesítmény hajszolása soha nem kísértette meg. Jóval túl a delelőn, úgy az ötvenedik születésnap táján, szinte máról-holnapra belecsöppent az „erős emberek” világába. Nagy és tartós szerelem lett belőle. A hűség, amúgy is sajátja, hiszen az első és egyetlen munkahelyéről – a győri Széchenyi Nyomdából - készül nyugdíjba menni, és a család meg a súlyzó megtartó vonzásában teljesedett ki életútjának minden szenvedélye.

Pirk Lajos vallja: sikerének nincs különleges titka. Hétköznapjait egyszerűen és tudatosan éli. Az önpusztító szokásoktól mindig távol tartotta magát, de örömmel és sikerrel így is bőven jutalmazta az élet.

A siker mögött persze ott a munka, megküzdeni a súlyzó tárcsákkal és az ellenfelekkel. Ebben legfőbb támasza edzője, a 26 éves Pirk György, a fia.

Ugye megérzi az olvasó, hogy van ebben a rövid írásban néhány szívet melengető üzenet. Egyet különösen figyelmükbe ajánlok. Pirk Lajos élete is sugallja, hogy új kihívásokkal szembenézni sohasem késő. E sorok lejegyzőjének viszont az adott örömteli találkozást, hogy tapasztalhatta: korán elhunyt pályakezdő tanártársának hajdani lobogása milyen utóéletet él.

Jankovits György

Vissza az előző szintre