A Kormány szükségesnek tartotta, hogy az időskorú személyek életkörülményeit befolyásoló intézkedéseit az érintettekkel közvetlenül, előzetesen egyeztetni tudja annak érdekében, hogy javuljon a társadalmi párbeszéd. Ennek érdekében a Kormány 1996 novemberében létrehozta az Idősügyi Tanácsot. Ezzel az intézkedéssel növelni kívánta stratégiai tervezésének, reform munkáinak a hatékonyságát, döntéseinek a társadalmi elfogadottságát is. A Tanács a Kormány mellett működő konzultatív, véleményező, javaslattevő testület volt és az újjáalakulások alatt is az maradt.

A Tanács a három kormányzati ciklus alatt különböző szervezeti formában, de mindig működött. A Kormány 2002-ben az Idősügyi Tanács működéséről és a működésével összefüggő kérdésekről szóló 1138/2002. (VIII.9.) Korm.határozatával döntött az Idősügyi Tanács újjáalakításáról.

Az új összetételű Tanács feladatai:

• az idősek életkörülményeit közvetlenül érintő jogszabályok, illetve más kormányzati döntések előkészítésének szakaszában állásfoglalás kialakítása, javaslattétel a tervezett intézkedéssel kapcsolatban, konzultáció kezdeményezése a végrehajtás tapasztalatairól;
• az időskorúak érdekeinek védelme, az e korosztályra jellemző szükségletek kielégítését végző nem kormányzati szervek javaslatainak, véleményének közvetítése a Kormány felé;
• közreműködés az Idősek Világnapjával összefüggő kormányzati felkészülésben, illetve programokban;
• az idősügyi szervezetek munkájáról szóló éves jelentés összeállításának koordinálása.

A Tanácsnak 18 tagja van. A Tanács elnöki tisztét az alakuló ülés napjától, 2002. szeptember 2-től ismét a miniszterelnök látja el. A Tanács tagjait a miniszterelnök kérte fel.

A tagok közül:

• 7 fő, akiket az idősek országos képviselettel rendelkező érdekképviseleti szervezetei delegáltak.
• 2 fő, akiket az idősek országos képviselettel nem rendelkező érdekképviseleti szervezetei delegáltak egy-egy év időtartamra.
• 8 fő, akik az időseket leginkább érintő tudomány területek, (orvostudomány, gerontológia, szociálpolitika) illetve egyházak, civil szervezetek jeles szakemberei.

A Tanács ülésén állandó meghívottként tanácskozási joggal részt vesz az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és a Központi Statisztikai Hivatal egy-egy vezető szakembere.

A Tanács titkárát – aki jelen esetben az ESZCSM szociálpolitikai helyettes államtitkára – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter jelölte ki.
A Tanács Ügyrendje az alakuló ülés napjától hatályba lépett. Az éves munkatervét a Tanács határozza meg. Rendes üléseit negyedévente tartja az elnök, vagy a tagok kezdeményezése alapján, de az ülés rendkívüli összehívására is van mód.

A Tanács feladatát és hatáskörét az alábbi személyek, illetőleg szervek útján gyakorolja:

a) Tanács rendes ülése
b) Tanács rendkívüli ülése
c) Tanács elnöke
d) Tanács tagjai
e) Tanács titkára
f) Tanács állandó bizottsága
g) Tanács eseti bizottsága

A Tanács centralizált szervezet, amelynek jelenleg még nincs szervezett kapcsolati rendje a regionális, megyei, vagy helyi idősügyi tanácsokkal, szervezetekkel. Ennek kialakítása a terveink között szerepel.
A Kormányhatározat közzétételével a Kormány felkérte azokat a társadalmi szervezeteket, alapítványokat, amelyek tevékenysége érinti az idősek életkörülményeit, hogy támogassák a Tanács tevékenységét, programjait, felhívta a minisztereket, az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy az idős korosztályok életkörülményeit alapvetően és közvetlenül érintő koncepciók előkészítése során tegyék lehetővé a Tanács véleményezési jogának gyakorlását.

Miniszterelnök úr az alakuló ülésen elhangzott beszédében a Kormány idősügyi feladatait l0 pontba sűrítve foglalta össze:

• olyan kormányzati cselekvési programot kell alkotni, amely garantálja az Idősügyi Karta alapelveinek megvalósulását;
• megalapozza az Idősügyi Törvény létrehozásának feltételeit;
• fontos a hazai gerontológiai kutatások céltámogatása;
• a környezeti tényezők alakítása az EU-hoz való csatlakozás folyamatában fontos feladatot jelent. A kutatások célja a környezet kialakítása oly módon, hogy az idősek önállósága, mindennapi, alapvető tevékenysége biztosítva legyen akkor is, ha ezt az idős ember valamilyen betegsége, funkcióvesztése megakadályozná;
• a szociális ellátások terén fejleszteni kell az idős embert természetes környezetében megtartani tudó területi ellátásokat, a gondozási kapacitás és szolgáltatások bővítésével;
• az EU csatlakozásra felkészülés keretében olyan intézkedéseket is meg kell hozni, mint pl. a nyugdíjak színvonalának az EU elvárásokhoz történő illesztése;
• növelni kell a társadalmi felelősségvállalást az idősek védelmében;
  Az egyes emberek esetében alapvető fontossággal bír a magas szintű érdekvédelem. Biztosítani kell az emberi jogok és alapvető szabadságok korlátlan élvezetét bármely elhelyezési forma esetében úgy, hogy méltóságuk, a meggyőződés szabadsága, az életminőségre vonatkozó döntés szabadsága ne sérüljön (ombudsman);
• az önkormányzatok és különféle társadalmi szervek mellett létre kell hozni ezen intézmények működését segítő, véleményező, szenior tanácsadói testületeket. E testületek tevékenysége az idősek érdekvédelmét és képviseletét is szolgálja;
• fontos alapelv annak elismerése, hogy élethosszig tart az egyéni fejlődés, hogy időskorban is rendelkezik az ember a tanulás képességével, hogy fontos alapelv a munkaviszony fenntarthatósága időskorban;
• a generációk közötti kapcsolattartás kiemelten fontos. Cél, hogy olyan időspolitika valósuljon meg, amely mindegyik korosztályra épül. Gazdag program-kínálatú közösségi találkozási pontokat kell létrehozni az idősek számára. A társadalom segítő háttereinek megerősítéséhez ösztönözni kell az időseket segítő civil szerveződések, önsegítő csoportok, karitatív szervezetek létrejöttét és működését.

Vissza az előző szintre