Rátérünk a 3. napirendi pont b) pontjára: „A nyugdíjasok helyzetének és életminősítésének javításáról… - életminősítésének? (Hegedűs Judit: Azóta már kijavították.) az uniós csatlakozás folyamatában” szóló országgyűlési határozati javaslat, H/2868. számon került benyújtásra, Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella képviselők önálló indítványa. A tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Megadom a szót Béki Gabriella előterjesztőnek.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. A címben valóban egy elírási hiba szerepel, amit nem mi írtunk el, hanem amikor a kísérő levél készült, akkor íródott el. Idő közben azt a jelzést kaptam, hogy ezt kijavították, természetesen életminőségről van szó.
Ez a határozati javaslat lényegesen kidolgozottabb, hosszabb. Ugyanarról a témáról van szó benne, csak számtalan konkrétummal, amelyek instrukciót jelenthetnek a kormánynak, hogy milyen irányban kérjük, hogy gondolkodjanak és dolgozzanak a feladaton. Éppen ezért ebben a határozati javaslatban – nem bírom megállni, hogy egy rövid utalást ne tegyek az előzőre – ellentétben az előző kidolgozatlan változattal, konkrét utalás van arra, hogy át kellene térni a tervezett, várható bér- ás árnövekedés mutatóról a tényleges bér- ás árnövekedés mutatóra, amikor az indexálásról döntünk. Egyébként is felül kellene vizsgálni a svájci indexálási rendszert abból a szempontból, hogy milyen arányok lennének szükségesek ahhoz, hogy képesebb legyen a reálérték megőrzésére. Ebben a javaslatban egészen konkrét utalás van arra, hogy az Idősügyi Tanács bevonásával kellene előkészíteni azt a javaslatot, amit a kormány kidolgoz, és próbáljuk megakadályozni, hogy megélhetést nem biztosító alacsony nyugdíjak képződjenek. Egészen pontosan úgy fogalmaztunk, hogy az újonnan nyugdíjazottak esetében se keletkezzenek a minimálbérhez képest is túlzottan alacsony nyugdíjak. Nagyon fontos részlete ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, ahogyan kitér arra, hogy a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségeit tovább szélesíteni szándékozunk. Gondol azokra is, akik egyedülállóként élnek, és ilyen módon özvegyi nyugdíjra sem tarthatnak jogot, az ő rendkívül alacsony nyugdíjukat is valamilyen technikával ki kellene egészíteni. Nem akarom hosszabban indokolni ezt a javaslatot, azt gondolom, amit mi ide leírtunk, önmagáért beszél. Ilyen határozati javaslatot megfogalmazni a parlamentnek van értelme, mert konkrét, és mert van tartalma.
Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előbbi helyzet megelőzése érdekében most a kormány képviselőjének adom meg a szót, hogy mi az álláspontjuk az önálló indítványról, és utána következik a vita.

PAPP ANNA GABRIELLA (Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném jelezni, hogy bizonyos korrekciók és módosítások után. Az indítványról kormányálláspontot még nem mondhatok, minisztériumi szakmai álláspontot tudok képviselni, mert ez az idő elég kevés volt, hogy ezt a szakmailag nagyon tartalmas indítványt kormány elé tudjuk terjeszteni.
A minisztérium részéről némely korrekció után a kormány számára támogatandó indítványnak tartjuk. A korrekciók, módosítások azon filozófia mentén kerülnek majd részünkről felvetésre, hogy az itt szereplő nagyon fontos feladatok bizonyos részét nem a nyugdíjrendszer kezelése oldja meg a kormányprogram szerint sem, hanem bizonyos munkamegosztással a szociális rendszeren keresztül ugyanezek a feladatok osztódnak.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Miklós képviselő úr jelentkezett, illetve először Szűcs Lajos.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Kedves Előterjesztő! Azért kicsit megint furcsa helyzetben vagyok, ugyanúgy, mint a családon, otthonon belüli erőszakkal kapcsolatban is. A kormány véleménye megint nincs előttünk, ugyanakkor egy országgyűlési határozatban mi szeretnénk a kormánytól kérni, és ha ő nem szeretné, vajon hogyan érvényesül például az az elv, hogy az Országgyűlés feladatokat szabhat meg, illetve kérhet a kormánytól. De ez maradjon az én kis problémám.
Az előterjesztő, Béki Gabriella azt mondta, hogy önmagáért beszél az előterjesztés. Akkor azt mondom, hogy nomen est omen, ha ezt… Inkább elmondok egy történetet. A múlt héten a leányom azt mondja nekem, hogy sajnos rosszul sikerült az ő helyesírási gyakorlata - 7. osztályos -, és elsírta magát, mert azt mondta, hogy Laci bácsi, a tanár azt mondta, ha egy vesszőhibát ejt, nem lehet ötös. Ez az előterjesztés, hölgyeim és uraim, körülbelül -4-es lehetne.
Kezdjük az elején, és nem is akarok nagyon a benne megfogalmazott dolgokkal, csak esetleg a sertések darabjaival, a tarjával, vagy a karajjal foglalkozni. Például azzal, hogy „a nyugdíjindexálás kérdésében vizsgálja meg és hozzon döntést arra” helyett, szerintem „arról” kellene döntést hozni.
A következő oldal legalján az Országgyűlés „o”-val szerepel, a parlament, az „OGY.„ nem is tudom, ki az OGY., ez valamilyen érdekes lehet, vagy Országgyűlés, vagy nem is tudom, hogyan nevezzük. De ebben a mondatban a következő elfogadhatatlan rész számomra, hogy „az OGY. határozat elfogadásával a Köztársaság…” - a banánköztársaság, vagy a Köztársaság tér - felelősségét fejezi ki az idős emberekért. Hölgyeim és Uraim! Ne nézzük egymást gyerekeknek, hogy ilyen előterjesztéseket tudunk benyújtani egymásnak! Azért, amit az előző javaslat előterjesztője elmondott, hogy egy március 13-án benyújtott határozati javaslat után rohammunkában kell elkészíteni, és itt a kormány előterjesztője sem tud ilyen rövid idő alatt véleményt mondani, mert ez egy rohammunkában készült, bár szakmailag nagyon kiérlelt dolog.
Hölgyeim és Uraim! Az önök mértékletességét az mutatja, hogy nemmel szavaztak az előző indítványról, holott véleményem szerint a kettőt össze lehetett volna kicsit dolgozni. Az egyiknek és a másiknak a hibáit is ki lehetett volna javítani és az erényeit ki lehetett volna emelni, ha úgy álltak volna hozzá ennek a javaslatnak az előterjesztői. Azt gondolom, ez elég csúnya dolog, nem én voltam az, hanem ennek az indítványnak az előterjesztője, aki azt mondta a bizottság megalakulása környékén, hogy az lenne jó, ha itt szakmai viták zajlanának, és nem politikai jellegű csatározások.
Nagyon sajnálom, hogy idáig jutottunk. Azt gondolom, éppen emiatt, ezt nem tudom támogatni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Török Zsolt képviselő úr következik.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Fajsúlyában más témáról van szó. Nem kívánom átvenni az oktatási és tudományos bizottság szerepét, és a helyesírás szabályairól értekezni. Bizonyára igaza van a képviselő úrnak egyébként abban, hogyan kell megfogalmazni bizonyos esetekben ezeket a konkrét javaslatokat. Valószínű, hogy erre érdemes odafigyelni.
De ha csak ennyi probléma van a javaslat tartalmával, akkor azt gondolom, napirendre is térhetünk felette, és konkrétan javasolhatjuk azt, hogy az Országgyűlés ezt a határozati javaslatot tárgyalja meg, sőt, támogassa az abban foglaltakat. Hiszen nem arról van szó, amit a képviselőtársam az előbb elmondott, hogy a méltánytalanul alacsony, rossz reálértékű nyugdíjakat őrizzük meg, hanem arról, hogy javítsunk a nyugdíjasok helyzetén, életminőségén. Tehát nem valaminek a konzerválására törekszik a javaslattevő indítványa, hanem valamifajta javításra, előrelépésre, progresszióra.
Éppen ezért képviselőcsoportunk nevében a képviselői önálló indítványt támogatjuk, illetve a vitára való terjesztését is támogatjuk.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Simon Miklós képviselő úr következik.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Értetlenül állok a dolgok előtt, mert azt megértem, hogy a demokráciának velejárója, hogy az ellenzék mindig olyan előterjesztéseket tesz, amelyeket a kormánypárt nem fogad el, és a jobbító szándék gyanánt megpróbál jobb előterjesztést tenni.
Mi játsszuk ezt a játékot, hetente. (Közbeszólás: ’90 óta.) Nagyon jól tetszik mondani, ’90 óta. Csak egy nagy probléma van, hogy ideje lenne már egyszer megfontolni azt, utalva az előterjesztésre, amit a miniszterelnök úr mond, azt helybenhagyólag a bizottság egységesen, ha Mátrai Márta képviselő asszony nyújtotta is be azt a javaslatot, támogassuk. Szóval, egy dolgot hiányolok az egész problematikában. El lehetne ez a dolog ’90 óta, hogy a kormányok és az ellenzék játssza ezt a macska-egér játékot, csak az a nagy probléma, hogy jövőre uniós csatlakozás lesz, és a nyugdíjasok akárhány fórumon megjelenünk, állandóan attól rettegnek, attól félnek, mi fogja biztosítani azt, hogy legalább az a kis nyugdíjuk - az előbb összegeket hallottunk - meg fog maradni. Mert egyáltalán semmiféle biztosítékot nem látnak.
Nos, a lényeg az, hogy leesne a karikagyűrű a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim ujjáról, ha egyszer azt mondanák, hogy na végre, a miniszterelnök urat méltányolva, támogassuk ezt az előterjesztést, és akkor a kettőből lehetne egyet összegyúrni úgy, ahogyan Szűcs Lajos képviselőtársam mondta. Egyrészt ezt szerettem volna megfogalmazni, és el vagyok keseredve, látva azt a vehemenciát, hogyan próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Mert a reálérték a reálérték. Az, hogy most svájci vagy magyar indexálás, nem érdekel senkit különösebben, tisztelt képviselőtársaim. A lényeg az, hogy a reálérték megmaradjon. (Közbeszólások.) Nos, ezért jó az előző előterjesztés, ezzel ellentétben... (Béki Gabriella: Mert nem mond semmit. - Közbeszólások.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Megvan a lehetőség arra, hogy hozzászóljanak, én tiszteletben tartottam az önök mondanivalóját. (Zaj, beszélgetés.) Tisztelettel kérem, hallgassanak meg, én is meghallgattam önöket, amikor beszéltek. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna elmondani.
A másik, hogy ez az előterjesztés véleményem szerint gyermekkorúként kezeli a kormányt, ellentétben az előző előterjesztéssel, ahol egy célt megjelölve, felnőttként kezelve a kormányt alkalmasnak tartja arra, hogy megtalálja a lehetőségét, a módszerét annak, hogyan kell a nyugdíjak reálértékét biztosítani. Ebben a javaslatban, tisztelt képviselő asszony, elkezdik magyarázni, hogy mit kellene csinálni. Úgy gondolom, a kormánynak feladata az, hogy egy adott célt elérjen, alkalmasnak tartjuk a kormányt erre, ezért úgy gondolom, fölösleges 5-6-7 pontban sorra szedni, hogy mit kellene a kormánynak tennie. Kiskorúnak tekintve a kormányt, lehet így tenni. Önök látják belülről, hogy mi a helyzet, és lehet, hogy igazuk van, de én mégiscsak azt mondom azonban, tekintsük felnőttnek a kormányt, adjunk számára lehetőséget arra, hogy félszavakból is értsen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mátrai Márta elnök asszony következik.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Ott szeretném kezdeni, ha a kormánynak nincs véleménye egy képviselői indítvánnyal kapcsolatban, az önmagáért beszél. Álláspontom szerint, miután részleteiben átolvastam a javaslatot, és megpróbáltam kiszűrni belőle, mit is szeretnének a képviselők ezzel az indítvánnyal, csak egy olyan véleményt tudtam megfogalmazni, azt, hogy ez teljes mértékben üres, tartalmilag nulla. Azt is el fogom mondani, hogy miért.
Kérdéseim vannak: az első oldalon azt mondja: „Az Országgyűlés tiszteletben tartja, és követni kívánja…” Mit tart tiszteletben és mit kíván követni? Folytatja a mondat, hogy „…az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárásokat.” Milyen elvárásokat kíván követni, és mi körvonalazódik az Európai Unióban? – hölgyeim és uraim, akkor, amikor az önök által kiadott európai uniós füzetekben minden egyes kérdésre az a válasz, hogy nem. Az Európai Uniónak nincs egységes nyugdíjrendszere, az Európai Unió nem gondoskodik az időskorúakról, az Európai Unió nem emeli fel a nyugdíjak reálértékét, nem őrzi azt meg. Ez mindig a magyar kormány kötelessége és feladata, hiszen itt élünk, Magyarországon vagyunk, és ez a mindenkori magyar kormány feladata, és a költségvetésben meg kell jelölni ennek forrását, ami 2003-ban nem történt meg. A nyugdíjasok a létminimumra zuhantak vissza. Nem látják ezt önök? Ha lemennek vidékre, nem látják, hogyan élnek ma a nyugdíjasok? Azt várták, legalább kapnak valamit 2003-ban, amivel elindul a nyugdíjak felzárkóztatása. Ehelyett kaptak 8,4 százalékot, de ma már az előrejelzés szerint 5,2-nél fog tartani az infláció, és az áremeléseket nem is említem.
A határidő kérdésével is bajban vagyok, mert mi megmondtuk, hogy mit szeretnénk december 31-ig, a hatályos joganyag áttekintését kérjük a kormánytól. Ezzel szemben mit mondanak önök? Az indokolást el kell olvasni szóról szóra, és láthatják, ez az indokolás nem tartalmaz egyebet, mint hivatkozik a kormányprogramra. Ez a kormányprogram, amelyik itt van előttem, és valószínűleg önök jobban ismerik, mint én, noha állandóan forgatom, mert kíváncsi vagyok, mit tartanak be belőle, és mit nem. A kormányprogram III. fejezete a szociálpolitika, amely jóléti fordulatot ígér, amely az időskorúakról, a már nyugdíjban lévőkről, a 30-40-50 évet ledolgozottakról egy árva szót nem szól; remélem, ezt önök is tudják. Nem szól semmi konkrétumot. A majdan, a jövőben nyugdíjba menő embereknek próbál valamit ígérni élethelyzetüknek megfelelően, de semmi konkrétumot nem tartalmaz. Ugyanakkor azt mondja, hogy a nyugdíjrendszer korszerűsítése során nem adományokat osztogat – ez a IV.6. pont, hogy meg tudják találni –, hanem úgy folytat az érintettekkel érdemi tárgyalásokat, hogy azok széles körű egyeztetésre vezessenek. Hölgyeim és Uraim! Most itt van a lehetőség, itt volt a lehetőség az előző napirendi pont tárgyalása során, hogy végre foglalkozzanak velünk, az érintettekkel legalább álljanak szóba, mert akkor megtudják, hogyan élnek ezek a szerencsétlen emberek ott lent abból a minimális nyugdíjból, amit sikerült az elmúlt négy évben 16 százalékkal feljavítani. Most viszont megint vissza fognak esni, mert a rendszerváltás után az európai uniós csatlakozás következő veszteseivé fognak válni.
Ugyanakkor a IV.7. pontban ugyanez a kormányprogram azt mondja, hogy az 1998-ban bevezetett nyugdíjreformot korszakos, hosszú távra szóló intézkedésnek tartjuk. Ugyanezt megismétlik, sajnálatos módon ebben az előterjesztésben, az indokolás fejezetben, amikor azt mondják, hogy „A kormányprogram nyomán figyelemmel van Magyarország sajátos életkori összetételére, a munkaerő-piaci helyzetre, természetesen a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságára – és itt jön a lényeg –, nem tér el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló ’97. évi LXXXI. törvényben foglaltak előírásaitól, de javaslatot tesz a kormánynak, hogy a törvény keretein belül…” Tehát a jelenleg hatályos törvény keretein belül, amire azt mondtuk, hogy ez a törvény már nem konform az Európai Unióban használt jogszabály-anyaggal, vagy azzal az életminőséggel, amivel ott a nyugdíjasok élnek. „…a csatlakozás folyamatában a nyugdíjasok érdekeinek érvényesítésére.” Azt gondolom, ennél nagyobb arcátlanság nincs, mint amikor a nyugdíjasokat hagyjuk ott, ahol vannak, hiszen nem fognak tudni nekik semmit ígérni, mert ha ebben a nyugdíjtörvényben – amelyik a ’97. évi LXXXI. törvény, és ma hatályos törvényről beszélünk –, e törvény keretein belül próbáljuk az ő nyugdíjukat megoldani, akkor soha nem fognak felzárkózni az Európai Unióhoz.
Csak azt nem értem, miért nem próbáltak legalább konszenzust keresni velünk, még akár módosító indítványok keretében is, hogy benyújtják, és akkor lehetőséget teremtenek arra, hogy a kormány dolgozzon ki egy csomagot. Nem kell felsorolni a kormánynak, hogy mire tekintettel, mert a kormánynak az a dolga, hogy tudja, ezért vannak a szaktárcái, hogy megmondják a kormánynak, a miniszterelnök úrnak, mi az, amire figyelemmel kell lenni.
Mindenképpen azt gondolom, hogy ez az indokolás, ami az előterjesztő által elhangzott, teljes mértékben másról szól, és mintha elbeszélnének egymás mellett, az előterjesztő a felsorolással meg az előterjesztés indokolása gyakorlatilag köszönő viszonyban sincs egymással, ha csak azt nem gondolom, azt mondja, így van jól, ahogy van, aztán legyen a nyugdíjasokkal, ami lesz, majd valami történik velük. Ez is egy álláspont, csak ezt mi nem tudjuk elfogadni. Csatlakozva ahhoz, amit képviselőtársam elmondott, az utolsó mondatban az, hogy a Magyar Köztársaság felelősségét fejezi ki, erről azt gondolom, a Magyar Köztársaság ennél sokkal többet érdemel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soltész Miklós képviselő úr következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Nagyon rövid leszek, mert képviselőtársaim előttem elmondták már a gondolataikat, észrevételeiket. Béki Gabriellától szeretném megkérdezni, mit jelent, ön szerint mit takar az, hogy „Az Országgyűlés tiszteletben tartja, és követni kívánja az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárásokat.” Csak ezekre a felsorolásokra gondol a képviselő asszony, vagy gondol arra is, hogy ez a szociális stratégia meghatározza azt is, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni akarja? Magyarországon is tovább emelkedik a nyugdíjkorhatár? Erre számíthatnak a nyugdíjasok, avagy a korengedményes vagy előnyugdíjazás szigorítására? Ez is napirenden lesz az előterjesztéssel kapcsolatban?
Ami megint csak több százezer embert érint, a nyugdíjszerű szociális ellátások szigorítását is tartalmazza ez az előírás? Mire számíthat az a körülbelül 700 ezer, (Közbeszólás: Több, mint 800 ezer.) 800 ezer ember, akiknek a lehetősége csak ettől az egytől függ, az egész életünk ezen az egy szálon lóg? Ha ez a szigorítás beindul, bevezeti a jogrendszer, annak következtében több százezer ember eshet ki ebből az ellátásból. Mi lesz velük? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mátrai Márta elnök asszonynak adom meg a szót.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy rövid kérdést szeretnék még feltenni. Miután az előterjesztő azt mondta, hogy részletesen felsorolta, mire hívja fel a kormány figyelmét, szeretném megkérdezni tőle, hogy akkor a nyugdíjas fogyasztói kosár miért maradt ki ebből a körből? Akkor, amikor az elmúlt négy évben állandóan a nyugdíjas fogyasztói kosárra hívták fel a polgári kormány figyelmét. Vagy ma már ez nem fontos? Szeretném hallani a választ.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Miklós képviselő urat illeti a szó.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Rövid kérdésem lenne. Mit ért a képviselő asszony azon, hogy tisztes életszínvonal az EU-ban? Mármint a magyar nyugdíjasoknak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki kérdést feltenni az előterjesztőnek? (Nincs jelentkező.) Ha nem, Béki Gabriella alelnök asszonynak adom meg a szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Megint igazolódott, hogy reménytelenül elbeszélünk egymás mellett ebben a bizottságban. Sajnos. Ez a reménytelen elbeszélés, amit különösen az elnök asszony és magam között érzek, mert a reménytelen elbeszélés nem a javaslatunk és az indokolása között húzódik, hanem a kormányoldal és az ellenzék között. Még egyszer mondom, sajnos. Ebből számomra üdítő kivétel volt ezúttal Soltész képviselőtársam hozzászólása, amely konkrét kérdéseket tartalmazott a javaslattal kapcsolatban. Ezekre nagyon szívesen válaszolok. Ilyen konkrét kérdés volt az elnök asszony utolsó kérdése is, annak is örülök, hogy feltette.
Utalt arra, hogy ez az előterjesztés megfogalmaz, homályosan utal európai uniós elvárásokra. Nem homályosan utal rá, hanem öt pontban konkrétan felsorolja azokat az elvárásokat, amelyeket fontosnak tartunk, amelyekhez igazodni szeretnénk. Ilyenek a megfelelő anyagi források a tisztes életszínvonal biztosításához, az időskori aktivitás megőrzése, mint irányelv az EU-ban, az időseknek nyújtott szolgáltatások, a társadalmi szolidaritás jegyében nyújtott kedvezmények, hogy ezek megmaradhassanak, az életmódjukhoz illeszkedő egészségügyi gondozás, és 5. pontként az intézetben élő idős személyek számára a magánélet tiszteletben tartása. (Szűcs Lajos távozni készül.)
Nagyon sajnálom, ha elmegy a képviselő úr. (Szűcs Lajos megáll az ajtóban.) Ugyanis olyasmit szeretnék mondani, egy mondatban utalva arra, ami szerintem kormányoldal és ellenzék között a legsúlyosabb szemléletbeli különbség, hogy tudniillik, mit gondolunk a kormány és a parlament viszonyáról. A Fidesznek az elmúlt négy évben az volt a gyakorlata, hogy a kormánytól indul minden jó és áldás, ehhez a képviselőknek pusztán annyi a dolga, hogy tudomásul vegyék, elfogadják, támogassák.
Tisztelt Képviselő Úr! A parlament, a mi felfogásunk szerint a kormány felett áll. A parlament hozhat olyan döntést, amit a kormánynak, ha tetszik, ha nem, be kell tartania. Éppen ezért van létjogosultsága annak, hogy akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról is induljon a kezdeményezés, de pontos feladatokat fogalmazzon meg a parlament a kormánynak. Még egyszer mondom, túl azon az általánosságon, ami megjelent az előző határozatban, hogy dolgozzon ki jogszabály-módosítást, hangsúlyok, részletek konkrét megfogalmazása mentén. (Szűcs Lajos elhagyja az üléstermet.)
Ebben az általunk készített anyagban, még ha hevenyészett is, és ezt tényleg, őszintén elismerem, az a bosszúság, amit az ellenzéki oldalról benyújtott tartalmatlan határozati javaslat okozott nekünk, egészen biztosan hozzájárult ahhoz, hogy vegyük a fáradságot, és dolgozzunk ki egy tartalmasabbat, amely konkrét instrukciókkal látja el a kormányt. Ahhoz képest is konkrétakkal, ami a kormányprogramban megfogalmazásra került.
A konkrét kérdésekre válaszolva, nem véletlenül hiányzik ebből a felsorolásból a korhatáremelés. Azt gondolom, Magyarországon rövid időn belül korhatáremelésről gondolkodni nem lehet. A korhatáremelés, amelyet ’97-ben lépcsőzetesen, hosszú távon elterveztünk, még be sem fejeződött, alaptalan az a típusú aggodalom, mintha ebben akarnánk követni az uniót, miközben mindenki tudja, hogy az uniós korhatárátlag lényegesen magasabb, mint Magyarországon. Ehhez képest a várható átlagos élettartam is magasabb, éppen ezért életszerűtlen lenne, ha ebben az irányban próbálnánk megoldani a nyugdíjrendszer problémáját.
Hasonlóképpen, nem gondolkodunk abban sem - és nem véletlenül nem írtuk bele -, hogy a korengedményeket szigorítsuk, mint ahogyan a rokkantnyugdíj-rendszerrel is mást kellene kezdeni, és nem a szigorítást.
Az elnök asszony konkrét kérdésére válaszolva a nyugdíjas fogyasztói kosár olyan kérdés, amit, ha napirendre tűzzük az országgyűlési határozati javaslatot, eljutunk az általános vitájához, eljutunk oda, hogy módosító indítványokat lehet hozzá megfogalmazni, akkor érdemes lesz alaposan, hosszan vitatni, a tárcával, a nyugdíjbiztosítóval, a KSH-val egyeztetni, és kiérlelni valamilyen konkrét javaslatot. Ez elől abszolút nem zárkózom el.
Az jó gondolat lett volna, hogy a két javaslatot ötvözzük, de a mai vita alapján nem sok esélyt látok arra, hogy pozitívabb lesz az ellenzék hozzáállása ehhez a javaslathoz, mint bármelyik másikhoz, amit korábban már tárgyaltunk. Az ötvözés eredendő akadálya az, hogy az előzőnek nem volt tartalma, ennek meg van.
Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Elérkeztünk a szavazáshoz. Időközben Szűcs Lajos képviselő úrnak el kellett mennie, őt Simon Miklós képviselő úr helyettesíti.
Kérem a bizottság tagjait, aki támogatja a nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba vételét, amelyet Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella nyújtott be, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenkettő igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz nem. Köszönöm szépen, a bizottság 12:10 arányban tárgysorozatba vette a határozati javaslatot. Ennek megfelelően az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Ezért kérdezem a bizottságot, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a határozati javaslatot? (Szavazás.) Köszönöm, tizenkettő igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Köszönöm, tíz nem. Előadót kell állítanunk. (Jelzésre.) Török Zsolt a többségi vélemény előadója, és Soltész Miklós vállalja a kisebbségi vélemény előadását.
Köszönöm szépen, visszaadom az elnöklést Mátrai Márta elnök asszonynak.

Vissza az előző szintre